Neuroterápia és biofeedback...a modern agykontroll Békéscsabán.

Blue Orange Black

Bejelentkezés, további info:
(+36)(30) 60-58-58-9

A fájdalom gyógyszerei.

painkillerA rutinszerű fájdalomkezelés túlnyomóan gyógyszerelést jelent. A heveny fájdalmakkal jól boldogulunk. Minden friss sérülés, műtét, gyulladás szöveti károsodást okoz, ami rendeltetésének megfelelően működésbe lendíti a fájdalom élettani gépezetét. Ezt remekül uralható gyógyszerekkel.

A krónikus fájdalom orvosi kezelése ellenben nem túl sikeres, mert fennmaradásában nincs túl jelentős szerepe az élettani fájdalom-rendszernek. Ennek ellenére a kezelés fő csapásirányát ma is a fájdalomcsillapítók adják.

A nem kábító jellegű fájdalomcsillapítók a sérült szövetekben zajló gyulladásos, fájdalomkeltő anyagok képződését akadályozzák. Sajnos gátolják az egészséges gyomor önvédelmi rendszerét is, ezért nem ritkán gyomorvérzést okoznak. A májat és veséket sem nagyon kímélik e gyógyszerek. A krónikus fájdalmak kezelésében további probléma, hogy gyakran semmiféle szöveti károsodás, gyulladás nem található, így nem meglepő, hogy a nem kábító fájdalomcsillapítók idővel hatástalannak bizonyulnak.

A szteroid gyulladáscsökkentők a mellékvese stresszhormonjainak rokonai. A krónikus gyulladással jelentkező fájdalmak alapgyógyszerei. A gyulladás csökenése érthetően csökkenti a fájdalmakat, azonban a szteroid gyógyszerek tartós használatának komoly következményei vannak. A mellékvese működése leáll, a csontokból kioldódik a mész, a hasnyálmirigy kiégése cukorbetegségig fajulhat, az immunrendszer akadályozása pedig fertőzéseknek ad utat.

Az enyhébb fájdalomcsillapítók hatástalansága miatt a súlyosabb fájdalom-betegek többsége előbb-utónn kábító fájdalomcsillapítókra szorul. E gyógyszerek a morfin rokonai, melyek a saját belső fájdalomcsillapító rendszerünket aktíválják. Hatékonyan megakadályozzák a fájdalom kínzó érzelmi komponenseit, és tompítják a fájdalom élményét. (A beteg szavaival: „Ugyanúgy fáj, de nem érdekel.”) Ennek azonban ára van. A kábítószerek erősen akadályozzák a kognitív funkciókat, a hozzászokás és függőség problémája jól ismert. A kábítószerekkel való visszaélés miatt erős társadalmi tabuk épülnek a függőség köré, ami nagyon megnehezíti a fájdalom-betegek gyógyszerhez jutását. A függőség és tolerancia elfogadható ár lehet, ha a olyan szenvedést enyhít, amin az orvoslás más módon nem tud tompítani, fájdalom enyhülése pedig javítja a beteg szociális működőképességét. A kábítószerek tartós használata ellen gyakran hangsúlyozott érv, hogy fokozatosan átalakul a használó teljes személyisége. Ennek jelentőségét is másként kell azonban mérlegelnünk, ha tudjuk, hogy a krónikus fájdalombeteg fejlődéstörténete gyógyszerek nélkül is törvényszerűen átformálja a személyiséget. 

Ha a beteg szenvedését másként nem tudja csillapítani az orvos, akkor a kábítószerektől sem szabad visszariadnia - ez morális kötelessége, de erre kötelezi orvosi esküje is. Határozottan el kell különítenie a törvényszerűen kialakuló dependenciát a káros addikciótól. A dependens beteg függ a gyógyszertől, melyhez hozzászokott, és elvonása további problémákat fog okozni. De a gyógyszer éppen abban segíti, hogy kínzó fájdalmai ellenére szociálisan működőképes maradhasson. Az addikció ellenben a kórosan megváltozott viselkedésről szól ahol a teljes személyiség a gyógyszer megszerzése köré idomul, és fokozatosan életének minden területét ez határozza meg. A kábítószerrel visszaélés NEM JELLEMZŐ a fájdalommal küzdő betegekre. Sokan közülük még kezdetben sem élték meg a kábítószerek euforizáló hatását, csak az enyhülést, amit a gyógyszer nyújtott.

A kábítószerek bevezetése rendszerint egyirányú utca, ahol megállni tilos, a végén pedig egy nagy betonfal áll, amit nagyon kevesek tudnak megugrani. A fékevesztett daganatos betegségek végső fázisában nem magyon marad más lehetőségünk a szenvedés enyhítésére, de a nem rákos eredetű krónikus fájdalmakban a kábítószerek használata komoly megfontolást igényel.

A fájdalom csillapítására alkalmaznak pszichiátriai jellegű gyógyszereket is. Több hangulatjavító gyógyszer, epilepszia elleni vegyszer, és nyugtató, szorongásoldó képes befolyásolni a visszatérő fájdalmakat. E gyógyszerek az agy idegsejtjeinek információ-áramlását befolyásolják. Mivel azonban konkrét célpont nélkül, meglehetősen vakon durrantanak az idegsejtek közé, így hatásuk is nagyon kiszámíthatatlan.  Az antidepresszáns gyógyszerek egy csoportja például minden idegi hálózatot megbolygat, ami a szerotonin nyelvén kommunikál. Ilyen hálózat sokfelé található, és a gyógyszer eredő hatása attól függ, hogy a szerotonin-nyelvet beszélő agyterületek éppen milyen működési állapotban kapták a pofont. Így fordulhat elő, hogy egy antidepresszáns gyógyszer - számtalan mellékhatása között - akár maga is depressziót okozhat.

A pszichiátriai gyógyszercsalád minden bizonytalansága ellenére is figyelmet érdemel. Az agyra ható gyógyszerek időnként olyan fájdalmat is elviselhetővé tehetnek, ahol semmi más nem segített. Feltételes használhatóságuk arra hívja fel a figyelmet, hogy a krónikus fájdalom lényegében egy jellegzetes agyműködési minta, egy tudatállapot, amit vaktában átalakítva időnként terápiás hatást érünk el. A próba-szerencse kezelésnél azonban sokkal hatékonyabbnak ígérkezik, ha felderítjük, hogy mi zajlik a krónikus fájdalom-beteg fejében a szenvedés idején, és ezt a mintát célzottan próbájuk átalakítani. Ebben hatásosnak bizonyul számos pszichoterápia (különösen a hipnózis) és működési mechanizmusának ismeretében ígéretesnek tűnik a neurofeedback tréning is.