Neuroterápia és biofeedback...a modern agykontroll Békéscsabán.

Blue Orange Black

Bejelentkezés, további info:
(+36)(30) 60-58-58-9

A heveny és krónikus fájdalom.

back-painAz alkalomszerű, heveny fájdalom anatómiáját és élettanát elég jól ismerjük, és kezelni is tudjuk. De értetlenül állunk a makacsul visszatérő, tartóssá váló krónikus fájdalommal szemben, ahol egyszer semmiféle, másszor jelentéktelen testi bajokat találunk, a panaszok mégis felforgatják a beteg életét és zavarba hozzák orvosát. A krónikus fájdalmat a jelek szerint teljesen félreértjük. Ezért az utóbbival szemben jószerével tehetetlen az orvos és beteg egyaránt.

A fájdalmas inger anatómiai nyomvonalát jól ismerjük, és ezzel a hirtelen fájdalom eseményeit jól meg tudjuk magyarázni. Ellenben hiába tanulmányozzuk egyre részletesebben az idegrendszer drótozását, a krónikus fájdalom furcsa jelenségeit nem tudjuk ebből megérteni. Miért különbözik olyan nagyon a fájdalomtűrő képességünk? Miért válik olyan gyakran visszatérő élménnyé a fájdalom? Hogyan tudják érzelmeink és a stressz erőtejlesen befolyásolni a fájdalmat? Hogyan fájhat egy láb, amikor már régen levágták? Hogyan fájhat egy testrész, amikor nem is érte sérülés vagy károsodás?

A krónikus fájdalmat csak akkor fogjuk megérteni, ha nem az idegsejtek lefutását nyomozzuk, hanem megvizsgáljuk, melyik agyterületek jellegzetes együttműködése figyelhető meg a szenvedő beteg fejében. Fontos leszögezni: az agyban nem található egy kitüntetett hely, aminek izgalmát fájdalomként élnénk meg. A fájdalom átélése során agyunk sokkal inkább egy komplex, bonyolult mintázat szerint vibrál, mely számos, különböző feladatra berendezkedett terület együttes aktivitásával jár. A mozgató agykéreg parancsára bonyolult izomcsoportok feszülnek meg, a vegetatív központok utasítására gyorsabban ver a szív, emelkedik a vérnyomás, feláll a háton a szőr, s ugyanekkor a limbikus rendszer területei heves érzelmeket gerjesztenek. Agyunk egy bonyolult működési mintázattal rezonál, amikor a sokáig gyakorolt, krónikus fájdalom élményétől szenvedünk. Az ideghálózatok szövedéke bizonyos helyeken aktívan dolgozik, másutt éppen elcsendesedik. fmriAz idegkutatás legkorszerűbb vizsgálóeszközei (PET-CT, fMRI) egyre pontosabban megmutatják, melyik agyterületek kóros aktivitása, illetve némasága jellemző a krónikus fájdalommal küszködőre. A hasonlóságok ellenére azonban ez a mintázat az adott beteg fájdalmas élményére jellegzetes, és egyedi jelenség. Minden betegnek saját agya, saját élete és saját fájdalma van. Ha az agynak eme komplex tűzijátéka szükséges a fájdalom élményéhez, és komplex gondolati-érzelmi-vegetatív megéléséhez, akkor ennek fontos elméleti következményei vannak. Akármilyen károsító ingertől ered (történetileg) a fájdalom: ha a jellegzetes mintázat újra összeáll, akkor az eredeti fájdalmat újraéljük, helyét pedig oda vetítjük a testben, ahonnan kezdetekben származott. Akkor is, ha aktuálisan egyáltalán nem okoz kárt az adott testrészről származó inger (mert pl. csak egy normális puki fordult keresztbe az irritábilis bélbetegben.) Akkor is, ha már nincs ott betegség (mert pl. meggyógyult a korábbi alhasi gyulladás, de visszatért a medence-fájdalom.) Akkor is, ha már történetesen egyáltalán nincs ott semmi (mert pl. levágták a lábat – s maradt helyette a fantomfájdalom.)

A krónikus fájdalom dinamikus, rendszer-szintű szemlélete még nem terjedt el az orvoslásban, így nem meglepő, hogy annak kezelése egy kudarc. A meglepő az, hogy eredménytelensége ellenére évtizedeken keresztül kitart az orvostudomány a fájdalom mechanikus szemlélete mellett. Az orvosképzés csaknem kizárólag az idegrendszer dróthálózatát oktatja, így az orvosok tekintélyes része képtelen megérteni, hogyan fájhat egy testrész, ha nincs benne semmi betegség. Számukra készült egy fajsúlyosabb bepillantás a krónikus fájdalom anatómiai-élettani hátterébe.

A beteg azonban bonyolult ideg-élettani ismeretek nélkül is megszabadulhat panaszaitól. A gyógyuláshoz azonban mindenképpen szükséges leszámolni a fájdalom hamis mítoszával.