Neuroterápia és biofeedback...a modern agykontroll Békéscsabán.

Blue Orange Black

Bejelentkezés, további info:
(+36)(30) 60-58-58-9

A figyelemhiányos elme.

"Az emberi agy egyik legbámulatosabb sajátossága a prefrontális kéreg roppant fejlettsége,
mely a többi főemlősnél sokkal kevésbé kifejlett, a többi emlősnél pedig szinte alig észrevehető.
Ez az agyunk azon része, mely nagyobbrészt a születésünk után fejlődik, és alakul ki."
(Oliver Sacks)

 human-brainHa elfogadjuk, hogy a figyelemhiány nem betegség, de egy valós működési zavar, akkor kell lennie mögötte egy meghatározó agyműködési rendellenességnek. Az idegkutatás eredményei szerint pontosan ez a helyzet.

Az embert kétség kívül nem fizikai ereje, vagy szembefordítható hüvelykujja emelte ki az állatvilágból, hanem agyának fejlettsége. A főemlősöket is beleértve egyetlen állat sincs, amely olyannyira félkészen jönne világra, mint az emberutód. (Na jó, az erszényesek kivételek, de őket még sokáig zsebben hordják...) A gazella csemete néhány órás korában lábra áll, a gorilla bébi anyja bundájába kapaszkodik - az ember újszülöttje azonban hosszú hónapok, évek során önálló életre képtelen, kiszolgáltatott, teljes ellátást igénylő életcsíra. Jövőnk záloga hosszú szülői gondoskodás nélkül életképtelen. A darwinista spekuláció szerint ennek oka, hogy amennyiben az emberi magzat önálló életre képes agyat növesztene az anyaméhben, akkor fejének mérete miatt képtelen lenne megszületni. Ezért a természet úgy alakította, hogy inkább félkészen megszületik.

brain cellsAz ember "érett" újszülöttje az élővilág legéretlenebb teremtménye, és annak is legkevésbé fejlett testrésze az agy. Az öröklött mintegy 30.000 génünk nem hordoz több információt, mint az emberi test struktúráját durván meghatározó alapvető építési utasításkészletet. A 100 milliárd idegsejt mindegyike 4-6.000 kapcsolódási ponton (szinapszis) keresztül kommunikál társaival, és ez az elrendezés többféle hálózat felépítésére ad lehetőséget, mint ahány atom van az ismert Univerzumban. Mi határozza meg a ténylegesen felépülő ideghálózat szerkezetét, ha a génkészlet elégtelen ehhez? A fejlődő magzatot, majd újszülöttek körülölelő tápláló és gondoskodó környezet. A fejlődő újszülött agyának ideghálózata a környezettel érintkezve intrakciók sokaságán keresztül folyamatosan épül, és átépül, miközben a legelemibb életösztönökre tanult működések sokasága rakódik rétegről rétegre. Agyunk legősibb területe, az agytörzs alapvető életfunkcióinkat koordinálja, és minden élve született újszülöttben működnie kell. Erre építkezik az emlős örökségünket képező limbikus agyterület, mely az érzelmi reakciókat kezeli. Az újszülött kezdetben nem több, mint két elemi érzelem kifejezésére alkalmas: jól érzi magát - vagy sem. Az érzelmek fő funkciója kijelölni az ingerek áradatából a fontosat. A vonzó érzelmek forrása felé odafordulunk, a kellemetlen érzelmek elől viszont menekülünk, és visszakapcsolunk túlélési üzemmódba. A fejlődő agy stabil, biztonságos környezetet kíván, ami a kíváncsi odafordulás, ismerkedés, tanulás feltételeit megteremti. Az anyával/gondozóval zajló szeretetteli akciók-reakciók során épülnek az idegsejtek kapcsolódásai, fejlődik az agy húrozása, ami egyre árnyaltabb mimikát, gesztus-készletet és érzelmi repertoárt enged az újszülöttnek.

frontal-brainAz ősi túlélőgépre telepedett érzelmi agy áramköreihez a tanulás során egy újabb réteg - az agykéreg drótozása csatlakozik. Működése a tanulás során épül az alapvetőbb funkciókra. A tanulásnak azonban kettős feltétele a környezet ingergazdagsága, és egyben biztonságos stabilitása. Az agykéreg fejlődésében egyfajta időrendi sorrend is érvényesül. A klasszikus kísérlet szerint: ha csupa vízszintes vonalakból álló környezetben nevelik a kismacskát, akkor a függőleges vonalakra érzéketlen marad a látókérge, és szelektív vaksága később is alig javul. Az érzékszervi információkat feldolgozó területek fokozatos érését követi a mozgató agyterületek fejlődése, így a csecsemő durva, elnagyolt mozdulataiból egyre finomabb, precíz mozgássorok alakulnak.  Végezetül legutolsóként fejlődik az agy homloktáji, frontális területe, melynek érése egészen a húszas életéveink elejéig elhúzódik. (Lásd Oliver Sacks bevezető sorait.)

Az elképesztő tempóban fejlődő agy működési kapcsolatainak áramköreit a szeretetteljes, stabil környezettel való interakciók sora alakítja egyre gazdagabb hálózattá. A hihetetlen bonyolultságú ideghálózat kiépülésében meghatározó szerepe van a környezettel zajló folyamatos interakcióknak. A stabil, de rugalmas és adaptív agyműködés ebben a folyamatban érlelődik, s így érthetővé válik, hogy a fejlődő csecsemő későbbi karakterét, viszonyulását és viselkedését milyen mélységesen meghatározza a biztonságos anya-gyermek kötődés. Természetesen az érés hosszadalmas és kifinomult folyamata számos ponton sérülhet, így a fejlődő csecsemőt ért korai károsító hatások pszichés és neurológiai zavarok hosszú sorát eredményezhetik. A figyelemhiány egy ilyen fejlődési zavar következménye. (Máté Gábor: Szétszórt elmék. 2013)

Stabil és biztonságos környezetben a dinamikusan fejlődő agy újabb és újabb működési mintákat, tudatállapotokat formál, melyeket a csecsemő egyre árnyaltabb videlkedése, és  kifinomultabb mozgása jelez. Vészhelyzetben azonban a fejlődő agy rendkívül konzervatívan reagál, és azonnal visszatér a stabilan előre húrozott túlélési üzemmódokhoz. ("Támadj, menekülj, vagy legalább tégy úgy, mintha ott sem lennél.") A stressz által megzavart fejlődés következménye, hogy az érési folyamatban "soron következő" agyterületek kevésbé integrálódnak az idegrendszer egyre gazdagabb működési mintázataiba.

 A vizsgálatok szerint a figyelemhiány/hiperaktivitás zavarban meghatározó fejlődési rendellenesség és működési zavar: a frontális agyterület alulműködése. Amint láttuk, ez a terület meglehetősen későn integrálódik az agy alapvető egységeihez. Bármi akadályozza a fejlődést, ennek a területnek a húrozása, kapcsolatai sérülhetnek, ami megmutatkozik a figyelemhiány jellegzetes tünetcsoportjában. A frontális régió agyunk finomhangoló karmestere és morális vészféke. Aktív és harmonikus működésének tudhatjuk mindazokat a tulajdonságokat, melyeket speciálisan emberinek tekintünk: előre tervezés, szociális érzékenység, empátia, magas fokú belátás, metaforikus értelmezési képesség, test-szellem és érzelmi élet harmonikus összehangolása. A hiperaktív gyermekben a kitartó figyelem gyengesége, a kontrollálatlan mozgékonyság a frontális vészfék hiányát jelzi. A félrevezető elnevezéssel szemben e gyermekek egyáltalán nem figyelemhiányosak. Élénk, nehezen leköthető és csapongó figyelmük van, ami szintén a koncentrált, fókuszált figyelemért felelős homloktáji terület fejletlensége, kapcsolatainak gyengesége okoz.

Az agyat működés közben ábrázoló képalkotó vizsgálatok (funkcionális MRI, PET, SPECT) jól mutatják a frontális területek csökkent működését. (Az ábra jobb oldali felvételének felső kék területei jelzik a homloklebeny lassulását.) A tünetek mögött lapuló eltérést  kitűnően mutatja az agy elektrofiziológiai vizsgálata is (elektro-enkefalográfia, EEG). A hiperaktív gyermekek homloktáji területéről elvezetett EEG nagyon jellegzetes meglassulást mutat: a theta és delta hullámok relatív túlsúlyát. (Lubar 1976, Lubar 1995) A lassú frontális hullámok a terület ritkább kérgi kapcsolatait, csökkent anyagcseréjét és gyengébb működését jelzik.

A figyelemhiányos gyermek "frontális lassulása" kifejezetten akkor látványos, ha valamilyen feladat megoldására késztetik. Az agy nyugalmi működése ilyen esetekben normálisnak tűnik, majd a koncentrációt igénylő feladatra paradox módon "lefagy" a homloktájék, melynek éppen az lenne a feadata, hogy kitartsa a figyelmet, és gátoljon minden további késztetést, mely elvonja a fókuszt a feladattól.

A figyelemhiány/hiperaktivitás tünetcsoportja mögött tehát speciális agyműködési minta található, ez pedig lehetővé teszi, hogy a kétes értékű gyógyszerelés helyett célzott neuroterápiás tréninggel serkentsük a frontalis területek működését, megakadályozzuk a haszontalan "frontális lefagyást", ezzel elősegítsük kitartott figyelem képességét.