Neuroterápia és biofeedback...a modern agykontroll Békéscsabán.

Blue Orange Black

Bejelentkezés, további info:
(+36)(30) 60-58-58-9

Gyógyszeres kezelés, vagy neuroterápia?

adderal

Egyre részletesebb ismereteink vannak arról, hogyan működik a figyelemhiányos elme, a tünetek elnyomására mégis elsősorban kétes értékű gyógyszereket használnak. Az orvosi gyakorlat azért is megkérdőjelezhető, mert a diszfunkcionális agyműködés célzott tréninggel korrigáható, s ezzel szükségtelenné válnak a doppingszerek.

A figyelemhiány zavar gyógyszeres kezelésére amfetamin-szerű serkentőszereket használnak. Az Egyesült Államokban négy stimuláló gyógyszert törzskönyveztek, melyek mindegyike szoros rokona a "speed" néven ismert diszkódrognak (metamfetamin). Ebből a gyógyszercsaládból hazánkban a Ritalint forgalmazzák. Kevésbé serkentő hatású, de szintén az agy működését befolyásolja a nemrégiben forgalomba hozott (hazánkban is törzskönyvezett) Strattera. A stimuláló szerek az agyban hozzáférhető dopamin mennyiségét növelik, tehát az idegrendszer önjutalmazó folyamatait provokálják.  A gyógyszerezett gyermek nem keresi az élményt, kevésbé rosszalkodik a tanórán, mert már megkapta a jutalmát. A költői kérdés az, hogy mit fizet e jutalomért hosszú távon. Ha a patkány agyában kéjt okozó (dopamint felszabadító) elektromos impulzusokkal jutalmazzák egy pedál lenyomását, akkor halálig nyomogatja a pedált - éhen pusztul az étel mellett. A Ritalin hatása természetesen kevésbé látványos, mindazonáltal komolyan kétlem, hogy hosszú távon jó irányba terelné a gyermek fejlődését és életútját.

Bizonyos, hogy a Ritalin, vagy Strattera gyorsan, látványosan javítja a figyelemhiányos gyermek viselkedését és teljesítményét. Mégsem szabad elfelejtenünk, hogy a Ritalin éppen úgy hat az agyra, mint a kokain, csak kissé lassabban. Mindazonáltal néhány óra múltán hatása lecseng, és nyomtalanul eltűnik. Logikus feltételezés (bár a tanulmányok ezt kevésbé szeretik vizsgálni), hogy az agy még a lassabb hatású serkentőszerhez is hozzászokik, így megvonása nem maradhat következmény nélkül. Még komolyabb kérdés, hogy hosszú távon milyen hatása lesz a gyermek életére, ha fejlesztése helyett amfetamin-szerű doppingszerekkel tuningolják a rövid távú iskolai siker reményében. A gyógyszer alkalmanként riasztó mellékhatásokat okoz, a hosszú távú kezelés káros következményeiről pedig alig van adat.

A figyelemhiány rövid távú kontrolljában lehet szerepe a gyógyszeres kezelésnek - erről nincs személyes tapasztalatom, így ítéletem sem lehet. Hosszú távon azonban bizonyosan nem segíti a gyermek fejlődését, és jogos a feltételezés, hogy még súlyosabb törzulást okoznak az agy haszontalan működési mintázataiban. Ezért a problémás gyermekek gyógyszerezése legfeljebb csak aktuális krízisek uralására tűnik célszerűnek.

A figyelemhiány kezelésére gyakorlatilag szövődménymentes kiegészítést kínál a neurofeedback terápia, azonban a témával foglalkozó mértékadó tudományos monográfiák a mai napig hallgatnak róla (Barkley 2005, 2010), vagy legjobb esetben jelentéktelen próbálkozásként említik (Fine-Kotkin, 2003). Miért ez a sűrű csend? Az összeesküvés hívők a gyógyszeripar nyomását vélik az elhallgatás mögött, és felhívják a figyelmet az akadémikus orvoslás mögött lapuló gazdasági-politikai erőkre. A józanabb vélemények szerint még több időre van szükség, hogy az alternatív gyógymód teret nyerjen az orvoslásban. Saját véleményem még szkeptikusabb: a jelenlegi orvosi paradigma alkalmatlan a neuroterápiás koncepció befogadására. A figyelemhiányt elsősorban genetikai talajon kialakuló fejlődési rendellenességnek tekintik, mely alapvetően kőbe vésett, sorsszerű örökség - ezért kezelése elsősorban a tüneteket gyorsan elfedő gyógyszerelésre fókuszál. A neuroterápia koncepciója ellenben az agy bámulatos rugalmasságára épít (neuroplaszticitás), melyet az idegkutatás messzemenően igazol (Damasio 1995; Hughdal-Davidson 2003; Buzsaki 2006). A neuroterápiás filozófia a figyelemhiányos agyműködés tanult jellegére épít, ami a fejlődő idegrendszert megzavaró toxikus ártalom, környezeti stressz miatt alakul ki. Ha pedig tanult haszontalan (maladaptív) minta eredményezi a fejődő agy problematikus húrozását, és vele a viselkedést, akkor megfelelő környezet biztosításával a rendkívül plasztikus agyat egészségesebb működési módokra serkenthetjük.

Az EEG-biofeedback, avagy neurofeedback egyik klasszikus alkalmazási területe a figyelemhiány/hiperaktivitás zavar. A neuroterápia hatékonyságáról lassan négy évtizede jelent meg az első tudományos közlés (Lubar, 1976.), és azóta számos tudományos igényű vizsgálat (Friel, 2007; Gevensleben, 2010; Lubar, 1995), továbbá esettanulmányok ezrei támasztják alá: a célzott agytréning hatékonyan segíti a figyelemhiányos gyermek fejlődését.

A figyelemhiányra alkalmazott, ma már klasszikus neurofeedback protokollok a kórosan lassú homloktáji agytevékenységet "büntetik", és a fókuszált figyelmet reprezentáló gyorsabb agyhullámokat jutalmazzák. A kezelés menete a szokásos visszacsatoláson alapul: a gyermek egy számítógépes játékot játszik, animációt mozgat, zenét hallgat vagy filmet néz, melyet a fejéről elvezetett agyhullámok irányítanak. A gyakorlások során a gyermek feladatokat kap, mely során minden pillanatban visszajelzést kap arról, ha a figyelme elkalandozik. A tréningek során a gyermek hamar megtanulja, hogy a jutalom akkor érkezik zavartalanul, ha a nyugodtan ül, és figyelme fókuszált marad. 30-40 terápiás ülés során az agy új működési mintázatokat épít, új készségek fejlődnek, és figyelemhiányos tünetek csökkennek. Az eredményt igazolják a pszichológiai tesztek, a család és gyermek visszajelzései, illetve az iskolai teljesítmény javulása.

adhd-and-nfb

A neuroterápia fejlődésével újabb technológiák és training protokollok is sikeresnek bizonyulnak az agy működési mintázatainak célirányos módosítására (slow cortical potential training, infra-low frequency neurofeedback, z-score training, LORETA, ROSHI, LENS, pir-HEG). A technológiai részletek ismertetése helyett kiemelném, hogy mindegyik tréning lényege az agy számára felállított céltudatos kihívás, mely során a diszfunkcionális működési mintázatok helyett újabb működési kapcsolatok és üzemmódok épülnek az idegsejtek között. Az agy remodellációját pedig a klinikai tünetek javulása követi.

A neurofeedback kezeléssel elért viselkedés-javulás a terápia befejezését követően is tartós marad, hiszen egy tanulási folyamat eredménye, és egy újrahúrozott agy áll mögötte, mely újabb működési módokat sajátított el. (Emlékeztetőül: a frontális lebeny agyunk karmestere. Ha egyszer megtanulta a pálca használatát, akkor bármikor képes a szimfónikus zenekar vezényelni.)

Gyógyszer, vagy neuroterápia?

A gyógyszer gyors és hatékony segítséget ígér, de hosszú távon semmit nem old meg. A neuroterápia hosszadalmas, drága és kevésbé látványos, de eredménye tartósan megmarad. Végül is: milyen terápiás stratégiát kövessünk a figyelemhiány kezelésében?

A figyelemhiány/hiperaktivitás gyógyszeres kezelése átmenetileg fontos segítséget jelenthet a komoly iskolai nehézségek áthidalásával, és a tolerálhatatlan viselkedés tompításával. Az erősen impulzív, agresszív gyermek kezelése mindenképpen támogatható. A viselkedés-terapeuta is könnyebben tud dolgozni a gyermekkel, ha némi gyógyszeres kontrollal támogatják. Hosszú távon azonban mindenképpen megfontolandó a neuroterápiás alternatíva, mert a hosszú távú pszichostimuláns gyógyszerelés bizonyosan megbosszulja magát, továbbá tartós javulást csak úgy érhetünk el, ha a tünetcsoport mögött lapuló agyműködési rendellenesség korrekcióját támogatjuk. Ebben pedig határozott, és célirányos segítséget nyújthat a neurofeedback tréning. Természetesen a neuroterápiához is szükség lehet gyógyszeres támogatásra, hiszen nélküle nem könnyű a hiperaktív gyermeket lekötni, és a tréning idejére egy monitor elé szögezni.

Összegezve: a figyelemhiányos gyermek optimális fejlesztéséhez a terápiás megközelítések előnyeit kell kihasználnunk. A problémás viselkedés kontrolljára átmenetileg elkerülhetetlenné válhat a gyógyszeres kezelés. Hosszabb távon azonban csak azok a komplementer terápiák jelentenek megoldást, melyek képesek átalakítani a diszfunkcionális agyműködést. Pszichés oldalról nélkülözhetetlen lehet a kötődési problémák oldása (reparenting, body-work), a kártékony családi dinamikák feltárása (pszicho-dráma, család-centrikus kognitív viselkedésterápia). Végezetül a működő agy oldaláról tudományosan bizonyított lehetőséget kínál a neurofeedback tréning.