Neuroterápia és biofeedback...a modern agykontroll Békéscsabán.

Blue Orange Black

Bejelentkezés, további info:
(+36)(30) 60-58-58-9

Mi a figyelemhiány?

"A figyelemhiány zavar nem abban áll, hogy nem tudod, mit tégy,
hanem hogy nem teszed, amit tudsz."
(Russell A. Barkley)

adhdGyermeke képtelen megülni, folyton izeg-mozog. Figyelmetlen és szétszórt. Egyik témából a másikba csapong. Ritkán fejezi be amit elkezd, a leckét pedig mindenestül hajlamos elfelejteni. Gyakran elbambul, mintha ott sem lenne. Hamar dühbe gurul, akár tör-zúz, majd szégyelli magát, de hamarosan ismét elönti az indulat. Lehetetlen helyzetekben is képes végsőkig ellenkezni. Szeretne jobban viselkedni, de menet közben mindig történik valami. Sokkal több van benne, mint amit kihoz magából. Figyelemhiányos - hiperaktív lenne?

A figyelemhiányos-hiperaktív elme: nyughatatlan (izgága), indulatos (impulzív) és figyelme túl könnyen elterelhető. Utóbbi tünetről kapta (legutóbbi) angol elnevezését: attention-deficit/hyperactivity disorder. (ADHD). A hiperaktivitás nem mindig jellemzi, ezért alapvető tünetnek tekintik a figyelemhiányt (attention-deficit disorder - ADD), melyet gyakran kísér a hiperaktivitás. (Az ADD/ADHD tünetcsoportot a továbbiakban egyszerűen figyelemhiány zavar névvel illetem, és külön kiemelem, ha jelentősége van a hiperaktivitásnak is. A probléma nem óvodás-kisiskolás korban kezdődik, de elsősorban itt jelentkezik, ezért alapvetően gyermekekről beszélek. A figyelemhiány felnőttkori formájával, és következményeivel később külön foglalkozom.)

 A figyelemhiány zavar a tünetek alapján felállított, leíró jellegű kórisme. Vezető tünete a kitartó figyelemre való képtelenség, a rendkívül könnyen megzavarható koncentrációs készség (distractability). Az érintett gyermek figyelme csapodár, a legkisebb ingerre is elröppen, és önálló életet él. Súlyos esetben ez a rebbenékenység akadályát képezheti mindenféle cél-orientált, tervezett tevékenységnek. Egy házifeladat elvégzése, egy rajz befejezése a figyelem tartós fenntartását igényli, amihez meg kell szűrni a környezetből áradó ingerek tengerét, és vissza kell irányítani a figyelmet a tervezett tevékenységre. Az autista gyermek agyában a szűrő funkció látszik sérülni, a figyelemhiányos gyermek a figyelem visszaterelésénél bukik el. Ha tulipánt rajzol, akkor a virágről eszébe jut megszagolni a szomszéd szobában illatozó rózsát, a rózsa tüskéjéről eszébe jut megtapogatni a sziklakerti kaktuszt, de ha már ott van, akkor kicsit dobálózik a sziklakert kavicsaival - és hamarabb törik be a szomszéd ablaka, mintsem elkészülne a tulipán.

ADHD-distract

adhd-boyA figyelemhiány tehát megtévesztő elnevezés, hiszen szó sincs hiányról. A gyermek mindenre figyel - túl sok mindenre - csak túl kevés ideig. Az itt és most ingereire reagál, mert képtelen megállítani az ingerek által kiváltott választ. Ebben rejtőzik a második jellegzetes tünete: a hiperaktivitása. Ha az áradó ingereknek semmi nem állít féket, akkor a gyermek napját impulzusokra adott reakciók sorozatával tölti, melyet a külső szemlélő fékezhetetlen izgágaságként érzékel. Napi ingereink túlnyomó részére automatikus választ adunk, miként gondolkodás nélkül rántjuk el a kezünket, ha megszúrja egy tüske. Amikor azonban az orvosnak tartjuk oda karunkat egy tűszúrásra, akkor tudatos fék alá vonjuk a késztetést, hogy elrohanjunk a rendelőből. E tudatos kontroll gyengesége eredményezi a figyelemhiányos gyermek harmadik jellegzetességét, amit a külső megfigyelő indulatos, impulzív cselekvések sorában tapasztal.

A hiperaktív gyermek jellemzője tehát nem az ingerkeresés, hanem a kontroll nélküli reakció számtalan jelentéktelen ingerre, amit fejlettebb "észfék" esetén válaszra sem méltatna. A hiperreaktív ezért pontosabb elnevezés lenne.

Mint említettem, az esetek egy kisebb részében a figyelemhiányt nem kíséri hiperaktivitás (ADD). E gyermekekben inkább lassult, tunya viselkedés, gyakori elmerengés, figyelmetlenség jelzi a működési zavart. Mivel nehezen birkóznak meg elkalandozó figyelmükkel, úgy tűnik, hogy védekezésként eleresztik a fókuszt ("kizoomolnak"), és eltávolodnak a környezet eseményeitől.

A tünetcsoport számtalan kérdést vet fel, de mindenképpen figyelmet érdemel, mert az iskolás korúak 6-8 %-a mutatja a gondot okozó viselkedés-mintát. A gyógyszeres kezelését komoly aggodalom kíséri, és ellentmondásos vélemények sorakoznak a probléma súlyát illetően. Egyik oldalon a tünetcsoport létjogosultságát is tagadják, másik oldalon sorscsapás-szerű genetikai örökségnek tekintik. Véleményem szerint a figyelemhiány pszicho-neurológiai fejlődési rendellenesség, melynek kialakulásához minimum követelmény egy (genetikailag) fogékony, dinamikusan fejlődő fiatal agy, valamint egy stresszel fűszerezett (ie. érzelmi sérülésre hajlamosító) kora kisgyermekkori környezet. Az előzőekben vázolt vezető tünetek mindegyike a végrehajtó funkciókért, önkontrollért felelős homloktájéki agyterület fejlődési-működési hibájára utal. Az érintett gyermekek agyát vizsgálva pontosan a frontális terület működési hiányosságait találják, és a neuroterápia eszközeivel irányzottan működésre bírhatjuk e területet. A figyelemhiány nem betegség, de komoly élet-nehézségeket okozó valós probléma, amely céltudatos fejlesztő munkával meghaladható. A továbbiakban vázolom, hogy miként, de előtte néhány gondolat arról, hogy mások hogyan látják e probléma okait.