Neuroterápia és biofeedback...a modern agykontroll Békéscsabán.

Blue Orange Black

Bejelentkezés, további info:
(+36)(30) 60-58-58-9

Autizmus: szimfónikus zenekar - karmester nélkül.

 Értjük egyáltalán a problémát?

Valójában fogalmunk sincs, mi okozza az autizmust, így természetesen a kezelése sem megoldott. A Research Autism weboldal önmagában hatszáz féle (!) terápiás próbálkozást említ, ami jól mutatja, hogy egyik sem mindenható. Ha valami ennyire nem működik, akkor ideje revideálni szemléletünket. Az általános fejlesztő-munka célja a szociálisan sérült, beilleszkedési nehézségekkel küzdő autista hozzácsiszolása a társadalmi konvenciókhoz. Ez kiszolgálja a többségi igényeket, és a beteg sikeres esetben egyre kevesebb problémát okoz. De vajon jó-e az érintettnek, ami a többségnek hasznos? Meghallgatjuk-e az Ő igényeit?

Az autista fejlődési zavar egy széles spektrumot ölel fel. A hóbortos tudósok, matematikusok, a különc zsenik nem ritkán a skála egyik végéről kerülnek ki. Szembetűnő kommunikációs nehézségeik ellenére bámulatosan jól teljesítenek az élet bizonyos területén. Az áttekintő, összefoglaló, szimbolikus-analógiás összefüggéséket nehezen látják, de a pici apró részletekkel kitűnően boldogulnak. Nem látják a fától az erdőt – de páratlan könnyedséggel találnak meg egy bizonyos fát a sok között. Nem látják át az egészet, de remekül boldogulnak a részletekkel. Ha felismerik ezt az erősségét, és tovább fejlesztik, meglepő sikerek várhatók. Az autista spektrum másik végén szánalmas életek, szomorú történetek sorakoznak. Ezek a súlyosan sérült emberek gyakran nyomorult életet élnek, és a társadalom perifériáján tengődnek. A fejlesztő-munka nem tudja őket szociális kapcsolatainkba beépíteni, ezért számkivetettek lesznek.

Elgondolkodtató, hogy mi történne, ha a fejlesztőmunka fősodora nem a társadalmi konvenciókhoz illesztés lenne, hanem egy állhatatos nyomozás, melynek célja azt kideríteni: mi az, amiben jó tudna lenni a súlyosan sérült gyermek? A súlyos autista fejében is 100 milliárd idegsejt dolgozik, csak számunkra érthetetlen módon. Valamiben Ő is nagyon jó, csak valószínűleg nehéz azt megtalálnunk és megértenünk – mert gyengeségei eltakarják. Ha megtaláljuk és respektáljuk e képességet, akkor egy kapcsolódási pontot leltünk, mellyel a sérült beilleszthető lehet a társadalmunkba. Ha a súlyos hiányosságai elhomályosítják a látásunkat, esetleg nem is keressük az erősségét – akkor valószínűleg sikertelen lesz a fejlesztő-pedagógia.

Az autista agy.

Az érintettek jellegzetes kommunikációs és viselkedési problémái mögött anatómiai agykárosodást nem találnak. Az agy fizikai szerkezete nem változik, ellenben az idegsejtek együttműködése nem megfelelő. Egyfelől átlagon felüli képességeket rejthet az autista agya, másszor azonban a legelemibb metaforákat sem tudja értelmezni. Szembetűnően nehezése esik mások érzelmeit felismerni, és annak megfelelően kapcsolódni. Gyakran meglepően intelligens, kiválóan elboldogulhat matematikai vagy informatikai problémákkal, páratlan memóriája lehet. A szociális képességeket illetően azonban rendszerint csaknem analfabéta, mert nem tudja visszatükrözni környezetének érzelmi-mentális hangulatát. Nehezen igazodik el az emberek között, s egy hétköznapi élethelyzet is érthetetlen, elviselhetetlen ingerek tömegével árasztja el, szinte pánikba kergeti. Sokszor órákon keresztül ismételget egy egyszerű mozdulatot, vakarja ujját, billegteti fejét vagy simogat egy papírlapot. A megszokott, repetitív inger mintegy lefoglalja, munkában tartja az agy bemeneti oldalát, ezzel a beteg automatikusan védi magát a feldolgozhatatlan, zavart keltő inger áradattal szemben. A beteg ebben az  ellenséges, félelmetes világban csak akkor tud működni, ha a környezet kontrollált, az érzelmi kilengéseket megszűrik, nyugodt életviszonyokat teremtenek körülötte. A tevékenységeket meghatározott rendben adagolva egy megszokott, konzekvensen betartott életrendet építenek köré.

Az elmúlt évtizedben az idegkutatók megfogalmaztak egy elméletet arról, hogyan észleli agyunk a környezet történéseit, társaink érzelmeit. A tükör-neuron elmélet megmagyarázza az autisták jellegzetes szociális sérülékenységét. Az elmélet minden hiányossága ellenére legalább nem valami hideg anya-gyermek kapcsolatot okol, hanem az agy megváltozott működését keresi a problémás viselkedés hátterében.

A neurofeedback: egy terápiás opció.

Elektrofiziológiai szempontból (éppen úgy, mint klinikailag) az autisztikus zavar legjellemzőbb eltérése a labilitás. A beteg viselkedése, mentális állapota és elektromos agytevékenysége szinte percről-percre homlokegyenest megváltozhat. A különböző napokon felmért EEG mérések éppen úgy inkonzisztensek lehetnek, mint maga a beteg viselkedése. Az autista agyában egy dolog állandó: a változékonyság. Az elkülönült agyterületek önálló életet élnek.

Az autizmus esetén sikeresen alkalmazott neuroterápiás protokollok viszonylag egyszerű, konzekvens jutalmazási szisztémát alkalmaznak. A kezelés során az autista gyermek a monitor előtt ülve egy számára kedves számítógépes grafikát mozgat, vagy animációt néz. Az animáció akkor zavartalan, ha a trenírozott agyterületek az elvárt működést mutatják.

A tréning kezdeti célja az általános éberségi szint (arousal) csökkentése. (Ezt elősegíti a túlzottan magas high-beta agyhullám-tartomány "büntetése".) A későbbiekben az EEG gyakran mutat jellegzetes alulműködést a homloktájéki (frontális) agyterületeken. E régió serkentésével (a homloklebeny mély hasadékát elfoglaló ún. gyrus cyngulatus anterior közvetítésén keresztül) a mélyebben fekvő, érzelmi életet kormányzó limbikus területek is működésbe lendülnek. Talán ezzel is magyarázható a tapasztalat, hogy a tréning során fokozatosan egy stabilabb, nyugodt mentális állapot alakul ki, továbbá a beteg kapcsolódni tud saját érzelmeihez, és javul kommunikációs készsége. A gyógypedagógus további segítségével a neuroterápia minden addiginál látványosabb fejlődést produkálhat. A fejlődés lehet lassú és nehezen észlelhető. Azonban figyelemreméltó, hogy ha egy autista gyermeket sikerül leültetni a neuroterápiás monitor elé, akkor az első ülések után csaknem minden beteg szívesen jön a következő találkozóra. A szociális kapcsolataiban sérült betegek rendszerint kerülik a személyes emberi kontaktust, de jól tolerálnak egy személytelen számítógéppel segített tréninget.

Speciális megfontolások.

Autizmus kezelésében a neuroterápia hatékonyságát tudományos igényeket kielégítő (kettős vak, placebo kontrollált) tanulmányok nem bizonyítják. Gyakorlott neuroterapeuták azonban ígéretes eredményekről számolnak be az autista betegek fejlesztésében. A tapasztalatok szerint az elektrofiziológiai szempontból is rosszul organizált, instabil agyműködés átrendezésével, stabilizálásával az autisztikus beteg érzelmileg megközelíthetetőbbé válik. A gyakorlással csaknem minden autista beteg javulást mutat összerendezettségben, pszichés tünetekben, érzelmi viszonyulásaiban éppúgy, mint a kommunikáció és társadalmi funkcionalitás terén. (Az eredmény objektív felmérésére hasznos segítség az ATEC - Autism Treatment Evaluation Checklist.)

Autista beteg kezelésében egyenlőre saját tapasztalatom nincs, ezért fenti sorok irodalmi adatokat tükröznek. Az autizmus neuroterápiás kezelése minden forrás szerint éppúgy nagy kihívás, mint e betegek gondozása és fejlesztése. A megszokott környezethez mereven ragaszkodó, szociálisan izolált betegek rendkívül nehezen megközelíthetők. Egy ismeretlen személy felbukkanása, egy új terápiás környezet ellenállást válthat ki, ami a további munkát nehezíti. A tréning optimális helye a beteg saját otthona, vagy az a megszokott, nyugodt és meleg környezet lehetne, ahol a fejlesztő foglalkozásokon rendszeresen részt vesz. A neuroterápia csak akkor lehet eredményes, ha a részét képezi a konzekvens fejlesztő-pedagógiai munkának. A sikeres terápia a neuroterapeuta, a pszichológus és gyógypedagógus szoros együttműködését feltételezi, és nem lehet eléggé hangsúlyozni a stabil és támogató család jelentőségét. Az adatok szerint azonban a neurofeedback jelentősen felgyorsítja e nehezen megközelíthető mentális zavarral küszködők fejlesztését - ezért próbára érdemes terápiás lehetőség.