Neuroterápia és biofeedback...a modern agykontroll Békéscsabán.

Blue Orange Black

Bejelentkezés, további info:
(+36)(30) 60-58-58-9

Fóbia: az irracionális félelem.

A fóbia: a szorongás és pánik projekciója (kivetítése). Amíg a szorongó félelmének igazi forrását megnevezni nem tudja, a fóbiás beteg konkrét élethelyzetre vagy tárgyra vetíti félelmét.

A stressz-kutatás hőskora óta tudjuk, hogy a legkomolyabb stresszornak számít, ha ismeretlen a veszély forrása, és tehetetlenek vagyunk ellene. Ebből eredhet, hogy szorongásunk valódi érzelmi forrását önkéntelenül árnyékba szorítjuk ugyan, mégis igyekszünk valamilyen konkrét ellenség képét vetíteni a homályos rossz érzésre. Az erős szorongásos epizódokat, vagy a kezdeti pánikrohamokat kísérő megsemmisítő félelemérzést előbb-utóbb önkéntelenül összefüggésbe hozzuk azzal a környezettel és élethelyzettel, ahol azok először megmutatkoztak. A rossz érzést gyakran olyan sztereotip, archetipikus mumusokra vetítjük, mint a pók, a kígyó, bezárt tér vagy nagy embertömeg. A racionalizáló elme inkább arcot rajzol a félelem mögé, és konkrét dologtól fél, mintsem a megfoghatatlan szorongásban élné meg a feszültséget. Sokkal "okosabbnak" tűnik konkrétan a pókoktól vagy a liftbe zárástól félni, mint a semmitől rettegni. Így válik a feldolgozatlan belső feszültségből, a szimpatikus idegrendszer alkalmi tombolásából konkrét ellenségre vetített fóbia.

 Minden fóbia közös ismertetője, hogy a félelem tárgya, és annak valós veszély-tartalma nem aránylik egymáshoz. Az egér-fóbiás pánik-rohamát és páni félelmét nem korlátozza a tény, hogy józan ésszel semmi kárt nem tud benne tenni az a 30 grammos halálra rémült kicsiny rágcsáló. A repülés-fóbiást nem nyugtatják meg a repülésbiztonságot alátámasztó meggyőző statisztikák. A fóbia irracionális, nem viszonyul logikusan a tárgyához. Azért nem, mert a fóbia mögött lapuló szorongás csak véletlenül tárgyiasult éppen az egérben, avagy a repülésben.

Klaudia klausztrofóbiás, irtózik a liftezéstől. Szorongós alkatú fiatal nő. Egy éves lehetett, mikor édesapja elhagyta anyukáját, aki magánya és vesztesége miatt kimondva is cseperedő lányát okolta zátonyra futott házasságáért. "Talán ma is együtt élnénk, ha nem lettél volna olyan sírós kisbaba!" - vágta a kellemetlenkedő kamaszlány fejéhez. Klaudia ma dekoratív hölgy, de soha nem volt egyetlen porcikájával sem megelégedve. Gyűlöli a hangos szót, kerüli a konfliktust, és nagyon nehezése esik nemet mondania bárkinek.

Klaudia gyomorpanaszok és az életét egyre jobban korlátozó klausztrofóbia miatt keresett segítséget. Kezdetben képtelen volt megfogalmazni a lift-félelmének forrását. Módosult tudatállapotban végzett korregresszió során azonban hamarosan megfogalmazódott a kép, ahol először fogta el a félelem. Főnöke irodájába hívatta, ahol az elbocsátástól rettegő, halálra rémült Klaudiával közölte: a régóta esedékes előléptetést harsány, törtető kolléganője kapta helyette. A főköktől távozó Klaudia a liftbe lépve először érezte az összecsukódó ajtók mögött, hogy a fulladás kerülgeti. Ma már nem száll liftbe, és kerül minden zárt helyet. Klaudia fóbiája nem a liftnek szól. Erról az autoritás problémáról beszél, amit gyermekkori sérülései nyomán cipel magával, és érzéketlen főnöke által kiváltott szorongása csak véletlenül tárgyiasult a liftben, amibe erősen szorongó állapotában beszállt egykor.

 

A fóbia kezelése.

A fóbia hátterének megértésével világos: a tárgyiasult félelem mögött mindig mélyebbre és korábbra visszavezető szorongás lapul. A szisztematikus deszenzitizációval a fóbiás megértheti és megélheti, hogy a félt élethelyzet nem jelent számára valódi veszélyt. A viselkedésterápia azonban nem több tüneti megoldásnál, ezért a tünet mögé hatolva óhatatlanul fel kell térképezni a szorongás gyökerét, és a kielégítetlen lelki szükségletet, amely azt táplálja. E ponton azután a fóbia kezelésének a szorongás megoldásával kell folytatódnia.