Neuroterápia és biofeedback...a modern agykontroll Békéscsabán.

Blue Orange Black

Bejelentkezés, további info:
(+36)(30) 60-58-58-9

Szívbetegség és szívinfarktus.

"A szívem szakad meg a bánattól!"

Az öregek még tudták, hogy a szomorúság tönkre teszi a szívet. Az idegkutatók már kezdik látni, mitől szakad meg a szív. Legtöbben azonban a hagyományt már nem tisztelik, a tudomány eredményeit nem ismerik, és negatív érzelmekkel módszeresen rombolják magukat évtizedeken keresztül.

Nincs még egy szervünk, mely annyira egyértelműen reagálna mindennapi kihívásainkra, mint a szív. Elég egy közelgő vizsga, vagy egy közeli konfliktus felidézése, és szívünk máris kicsit gyorsabban pumpál. Azonban a szív stresszválasza fizikai terhelésre lett optimalizálva, s nem arra, hogy kontrollálatlan érzelmeink és gondolataink hajszolják. Napi néhány nagy túlélési rohamra tervezték, s nem arra, hogy érzelmi-pszichés terhelések sorozatával küzdjön meg minden a nap minden órájában. A zebrának, melyet naponta százszor vesz üldözőbe az oroszlánfalka: esélye sincs a túlélésre.

A meghajszolt szív gyorsabban ver, ütései erőteljesebbek, és a megemelkedő vérnyomás miatt is lényegesen nagyobb ellenállással szemben dolgozik. Az erőteljes munkavégzés extra energiát követel, ezért a terhelt szív koszorúerei kitágulnak. Mindez rendben is van, ha éppen rendszeres kocogásunk idején történik: az izommunka lereagálja a stressz-választ kísérő anyagcsere-változásokat. Az edzettség alacsonyabb nyugalmi vérnyomást, a lassabb alappulzust és terhelhetőbb szív-érrendszert eredményez. De mi történik, ha naponta százszor pusztán fejben bombázzuk szívünket negatív gondolatokkal, kártékony érzelmekkel és parttalan aggodalmaskodással? Az elinduló vészforgatókönyv hatásait semmiféle testi aktivitás nem oldja fel, és az egymásba fonódó kisebb-nagyobb riadók végül a krónikus stressz képét öltik.

heart-attackHa a krónikus stressz-válaszaink már tartós magas vérnyomást okoztak, akkor ez szívünket sem fogja érintetlenül hagyni. Az emelkedett vérnyomás az érpálya megemelkedett hidraulikus ellenállását jelenti, és ez hasonlóan terheli a szívet, mintha a kerti szivattyúra a collos helyett sovány félcollos slagot kötnénk. A tartósan túlterhelt szívizom egyet tehet: növekedni kezd. A túltengő szívizom azonban egyre több oxigént és energiát igényelne, és van itt egy kulcsfontosságú probléma: a krónikus stressz által összezavart szívkoszorúerek megbolondulnak, és a szimpatikus idegrendszer vészjelére a normális reakciójukkal ellentétesen reagálnak: összehúzódnak. Tehát éppen a kritikus vész idején, mikor a túl nagyra nőtt szívizom a túl nagy vérnyomás ellen dolgozva szeretné fokozni a munkáját, az addig még elégséges  oxigénellátás hirtelen kevéssé válik a szív számára. Ez a szorító, bal karba sugárzó fájdalom, az angina pectoris ideje. A fájdalom és halálfélelem temészetesen további stresszt okoz, ami tovább löki a szakadék széle felé a kritikus állapotban dolgozó szívet. Ha az oxigénellátás olyan súlyos fokot ér el, hogy a szívizom egyes területei elhalnak, akkor előttünk áll a krónikus pszichés stressz talaján kifejlődött szívinfarktus modellje.

Talán Ön még soha nem anginázott, és úgy gondolja, hogy szíve bizonyára egészséges. El kell szomorítanom: nem biztos. A szív oxigénhiányos állapota (iszkémia) valójában sokkal gyakrabban jelentkezik fájdalom nélkül. A szívizom fuldoklását érzékenyen jelzik a szívműködés elektromos jelei. Ha módunkban áll 24 órán keresztül, folyamatosan figyelni egy "néma" szívbeteg elektro-kardiográf (EKG) felvételét, akkor az oxigénhiány jeleit láthatjuk naponta tucatszor az anginára jellemző fájdalom nélkül. A pszichés feszültség, a szorongás, a napi konfliktusok néma iszkémiás epizódok tömegeit válthatják ki egy már beteg szívben.

A folyamatos EKG felvétel helyett van egy még érzékenyebb előjelzője a közelgő szívbetegségnek. Az egészséges szívet a szimpatikus idegrendszer serkenti, a paraszimpatikus fékezi. Ha azonban naponta tömegével terheljüka szívet kisebb-nagyobb szimpatikus vészreakcióval, akkor a paraszimpatikus oldal ellustul. A vegetatív idegrendszer libikókája a légzéssel együtt folyamatosan kissé ingadozik. Belégzéskor kicsit csökken a paraszimpatikus hatás, kilégzéskor pedig nő. Ennek hatására a szív a kilégzés idején kissé lassabban működik, majd belégzéskor felgyorsul. A stressz-beteg szív kilégzéskor nem tud lassítani, és ez a szívfrekvencia változékonyság csökkenését jelenti, ami drámai súllyal előre jelzi a szívbetegséget és megelőlegezi a szívhalált. A jó hír: a szívfrekvencia variabilitás nem csak a szívbetegség előrejelzésére alkalmas. A szívkoherencia tréning segítségével fejleszteni lehet, ami a stressz-beteg szív számára varázslatos gyógyerőt rejt.