Neuroterápia és biofeedback...a modern agykontroll Békéscsabán.

Blue Orange Black

Bejelentkezés, további info:
(+36)(30) 60-58-58-9

Reflux betegség, GERD.

A gyomor-nyelőcső reflux (GERD) slágerbetegség. Kevés ember távozik egy gyomortükrözésről ilyen diagnózis nélkül. (A betegség orvosi természetrajzáról bővebb információt kínálnak gasztroenterológia profilú oldalaim.) De mi az a probléma, amire rendszeresen a GERD-címkét ragasztjuk?

Egy mítosz halála, avagy tények és tévhitek a refluxról.

Az elfogadott magyarázat szerint a nyelőcső és gyomor között található záróizom gyengesége miatt a savas gyomortartalom nyelőcsőbe visszacsorgása, és annak felmaródása okozza a reflux betegek jellegzetes szegycsont mögötti, égő fájdalmát. Ez az elmélet azonban számtalan sebből vérzik. (Egy csokorra való az ellentmondásokból.) A kínzó panaszok mögött az esetek zömében semmi szerepe nincs a gyomorsavnak, ezért a savkötő gyógyszerelés sajnos alkalmatlan annak megoldására.

 Mi a reflux valódi oka?

Több évtizedes, széleskörű (csak kevéssé ünnepelt) tudományos irodalom bizonyítja, hogy a reflux valójában stressz-betegség, ami a nyelőcső-gyomor működési zavarát eredményezi. Az emésztőrendszer izomfalában a toroktól a végbélig egy bonyolult kettős ideghálózat fut, nevezik ezt afféle bél-agynak is. Ő szervezi a bélrendszer mozgásait. Ennek a félautomata irányítóhálózatnak a közvetlen felettese régi ismerősünk: a zsigeri vagy vegetatív idegrendszer. A nyelőcső és gyomor mozgásait, valamint a közöttük gátat képező izomgyűrű működését is a vegetatív idegrendszer tartja kontroll alatt. Paraszimpatikus túlsúly (a bolygóideg közvetítésével) serkenti a nyelőcsőben előre haladó falatot, nyitja a zárógyűrűt és elősegíti a gyomor kiürülését. A szimpatikus túlsúly minden ponton ezzel ellentétesen hat.

A tanulmányok zöme elég egyöntetűen igazolja, hogy a reflux-betegek vegetatív működése károsodott, nevezetesen a szimpatikus hatás túlsúlya és a paraszimpatikus oldal gyengesége jellemző. S mi az az ismerős állapot, ami ezt az egyensúly eltolódást okozza? Igen: a stressz! (Egy apró adalék: a nyelőcsőben kimutatható savas visszacsorgást  24 órán keresztül követő pH mérések során az éjszakai órákban rendre csökken a reflux epizódok száma. Annak ellenére, hogy a fekvő testhelyzet kedvezne a visszacsorgásnak. Miért? Mert éjszaka a stressz-szint is csökken!)

Tehát: a reflux betegek a vizsgálatok szerint egy kóros stressz-válasz következményeit szenvedik. Figyelmes olvasó e ponton felkiálthat: álljunk meg egy szóra! A szimpatikus izgalom erősíti a gyomorszáj záróizom szorítását! Akkor hogyan lehetne a stresszből savas visszacsorgás, reflux? Nos, a jelek szerint nem maga a zárógyűrű a fő bajforrás. Mint minden záróizomnak, időnként ennek is engednie kell (a jelenség csúnya neve: transient lower esophageal sphincter relaxation). A szimpatikus izgalom miatt talán ritkábban lazul el és kevésbé. De a paraszimpatikus hiány miatt a gyomor kiürülése lelassul, így a mégis óhatatlanul bekövetkező ellazulások idején a nagyobb mennyiségű visszamaradt gyomortartalom sokkal könnyebben, nagy nyomással áradhat vissza a nyelőcsőbe. A paraszimpatikus gyengeség ráadásul bénítja a nyelőcső működését, ezért a visszacsorgott sav jóval tovább időzik a nyelőcsőben, mire annak izomzata visszaszuszakolja az irritáló anyagot a gyomorba.

 Miért fáj a reflux?

Rendben van: stressz betegség. De mitől van a fájdalom, holott az esetek zömében a sav semmiféle felmaródást nem okoz, a nyelőcső hámja pedig fájdalomra és savra érzéketlen. Mitől fáj tovább, mikor savkötőkkel teljesen kiütöttük a savtermelést, és legrosszabb esetben is csak tiszta víz csoroghat vissza a nyelőcsőbe? S mivel magyarázható, hogy a (nyelőcső pH) vizsgálatok során miért még véletlenül sem akkor fáj, mikor a műszerek éppen savas visszacsorgást mutatnak? A válasz kézenfekvő: mert nem a sav okozza a fájdalmat! (Ha a nyelőcső valóban felmaródott és gyulladásos, akkor túlérzékennyé válik és ritka esetekben a sav ténylegesen okozhat panaszt, ezt mutatja az ún. Bernstein teszt. A betegek zömében azonban a fájdalom ezzel nem magyarázható.) A reflux betegeknél visszatérő gyomortáji, szegycsont mögötti fájdalmak megértéséhez kissé mélyebbre kell ásni a zsigeri fájdalom élettanában, és a fájdalom pszichés vonatkozásaiban. (A téma hamarosan elérhető.) Az irritábilis bél szindróma elemzésénél utalok arra az ideg-élettani folyamatra, ami miatt egyesek hasfájdalommal, mások pedig refluxos tünetekkel élik meg a pszichés terhelés szorítását.

 Mi a reflux valódi gyógyszere?

A fenti kórélettan alapján világos, hogy nem a gyomorsav a fő ellenség, hanem a krónikus pszichés stresszre adott káros vetegatív válasz. Mi tudja helyreállítani a vegetatív egyensúly? Egyebek mellett természetesen a biofeedback gyakorlás. A szívkoherencia tréning pontosan azt a szívfrekvencia variabilitást képes megnövelni, amit a refluxbetegség kutatói rendre csökkentnek találnak. A hőmérséklet és bőrvezetés biofeedback, a célzott izomrelaxáció hasonlóképpen segíti a zsigeri idegrendszer egyensúlyának helyrebillentését. Ez helyreállítja a nyelőcső-gyomor területének normális működését, motilitását, ami a refluxos epizódok fizikai csökkenését fogja eredményezni. Ettől a nyelőcső savas felmaródásai (ha egyáltalán voltak): gyógyulnak.

A pszichés stressz és fájdalom összefüggéseinek ismeretével válik érthetővé, hogy a refluxos panaszok megszüntetéséhez az esetek egy részében nem elég önmagában a stressz-kezelése. A pszichés nyomás csökkentésére a háttérben húzódó romboló érzelmek feltérképezése és "megdolgozása" is szükséges lehet. Ez kétségtelenül nagyobb munka, mint vakon elfogadni a reflux áldiagnózisát és valamilyen savkötő gyógyszerre bízni a gyógyulást.