Neuroterápia és biofeedback...a modern agykontroll Békéscsabán.

Blue Orange Black

Bejelentkezés, további info:
(+36)(30) 60-58-58-9

Öregedés: elbutulás helyett bölcsesség.

Demencia, szenilitás, Alzheimer-kór és a természetes öregedés.

A szellemi hanyatlás dermesztő távlat minden idősödő számára. A mentális képességek romlása azonban nem feltétlen velejárója az idősödésnek. Mindannyian ismerünk ragyogó elmével megáldott, ráncossá aszalódott időseket, kiket elkerült a szellemi pusztulás, és tudásuk csodálatra méltó életbölcsességgé érett. Tudásunk gyarapodásával egyre mélyebben látunk az öregedés bizonyos folyamataiba, és jó okunk van bizakodni, hogy az öregedéssel járó leépülés lassítható. Bővülnek ismereteink bizonyos étrendkiegészítők, vitaminok öregedést befolyásoló hatásáról, biokémia módosulásokról és kromoszóma változásokról. (Telomeráz aktivitás, kromoszóma telomér rövidülés) (Epel 2004., Sapolsky 2004.) Egyre világosabban látható, hogy a krónikus stressz a civilizációs betegségeink mellett az öregedést kísérő kóros elbutulásban is kulcsszerepet játszik. (Bengtsson, 2013) Mások mellett Sapolsky kutatásai igazolták, miként pusztul a tartós stressz, emelkedett kortizol vérszint hatására az agyban a hipocampus területe, melyhez az emlékezet funkciója kapcsolódik.

Az időskori mentális hanyatlás jeleiként rendszerint a rövidtávú memória romlása, a felismerés késedelme, a figyelem terelhetősége, csökkent problémamegoldó készség, az érző-motoros működések lelassulása, tehát egyfajta általános testi-szellemi meglassulás jellemző.

Az időskori elbutulás mechanizmusában jól látható szerepet játszanak a szocio-kulturális tényezők és elvárások is. A távol-keleti kultúrákban és a kevésbé urbanizált országokban az idős ember szerves része a többgenerációs családnak, életbölcsessége pedig funkcionális támasza a társadalmi döntéshozatalnak. Kína parkjaiban mindennapos látvány a 90 éves thai-chi gyakorló, a bushman nagyapa pedig aktívan részt vállal a kisgyermekek gardírozásában. A világ civilizáltabbnak csúfolt felén az idős ember a nyugdíj- és egészségügyi rendszer ballasztja, kinek tudása elavult, meglassult teljesítőképessége pedig nem versenyképes. Az egydimenziós és egygenerációs családokból a hasznavehetetlen idősek látványosan kiszorulnak a közösségi „növényházakba”, ahol a feleslegessé vált, funkciót és életteret elveszített idősek rohamos testi és szellemi hanyatlása törvényszerű. Az időskori hanyatlás és elbutulás lassan szerves része egy általános életpálya-modellnek, mely a társadalmi nyomás hatására az évtizedek alatt egy önbeteljesítő jóslattá kristályosodik. "Use it or lose it." - használd, vagy elveszíted. A szlogen éppen úgy igaz a használaton kívüli izmokra, mint a nem tornáztatott agyra. (Levy 2004.)

Diagnózis, patológia és funkció.

A szenilitás, demencia, Alzheimer betegség diagnózisa leginkább klinikai tünetek lajstromba vételét és bizonyos konkrét kórok kizárását jelenti. Alzheimer kór esetén az agykéreg területén, a szürkeállományban foltos, elszórt elfajulások, plakkok mutatkozhatnak a képalkotó vizsgálatok illetve később egy esetleges boncolás során. A demens betegeknél inkább a kéreg alatti, fehérállományban találhatók elszórtan sérült területek, melyeket rendszerint helyi vérkeringési zavar miatt kialakult apró elhalások, infarktusok maradványai. Előbbi esetben az agy „processzor” funkciója, utóbbi esetén a bio-komputer huzalozása tekinthető sérültnek. Figyelemre méltó azonban, hogy a klinikai tünetek súlyossága alig hozható összefüggésbe a látható károsodások mértékével, vagy azok helyével. Ez arra utal, hogy a kognitív teljesítmény romlása leginkább az agy összfunkciójának csökkenését tükrözi, mintsem bizonyos konkrét területek sérülését. Az agy plaszticitása, funkcionális rugalmassága pedig a jelek szerint lehetővé teszi, hogy megfelelő ingerléssel az agy sérült területeinek funkcióját átvegyék az épen maradt területek, s ezzel csökkenjenek a klinikai tünetek.

A neuroterápia lehetőségei a korosodó agy „fényezésére”.

A neuroterápia nem állítja meg az öregedést, és a kórosan felgyorsult elbutulás esetén is meglehetősen korlátozottak a lehetőségei. Minenesetre az idősödő agy jellegzetes elektrofiziológiai változása némi lehetőséget kínál a célzott tréningre. A céltudatos neuroterápia javíthatja az idős ember szellemi teljesítőképességét. (Moore 1996, Budzynsky 2000) Az idősödők jellegzetes funkció-romlásának (rövid távú memóriazavar, figyelem és terhelhetőség csökkenése, meglassulás, konceptuális merevség) különösen a kezdeti szakaszában lehet eredményes, kiegészítő terápia a neurofeedback és az audio-vizuális ingerkezelés. Ezek olyan stimulust, specifikus impulzust jelentenek az agy számára, melyek segíthetik a funkcionális kapcsolatok rekonstrukcióját. Az aktivitásra serkentett agy minden jel szerint hatalmas tartalékokat képes mozgósítani. A megújulást mutatja az addig „hanyagolt” területek vérátáramlásának fokozódása, újonnan képződött sűrű dentrit-hálózatok és szinaptikus kapcsolatok erdeje, és a funkcionális teljesítőképesség javulása.

Összefoglalás.

Az idősödő ember szellemi hanyatlása nem befolyásolhatatlan átok, hanem a szociokultúrális környezet és az egyéni életút törvényszerű következménye. A leépülés folyamata lassítható. Optimális esetben a komplex kezelésnek része kell legyen a meleg családi környezet restaurálása, az időskor bölcsességének tiszteletben tartása, és az idősek családi-társadalmi súlyának helyreállítása. A mentális hanyatlás lassításában segít a krónikus stressz ártalmainak csökkentése, és az audiovizuális ingerkezelés eszköztárával kiegészített neuroterápiás tréning. A neuroterápia természetesen csak akkor működik, ha részét képezi egy komplex megújulást célzó programnak. Az agy ingerlése mellett nélkülözhetetlen lehet a napi aktivitás, hasznos családi vagy társadalmi szerepek fenntartása éppúgy, mint például a rendszeres bridge-parti.

A korosodás törvényszerű, az elbutulás azonban nem az. Egy jól menedzselt életút végén az időskor bölcsességet jelent.