Neuroterápia és biofeedback...a modern agykontroll Békéscsabán.

Blue Orange Black

Bejelentkezés, további info:
(+36)(30) 60-58-58-9

Poszttraumás stressz zavar

(Post-traumatic stress disorder, PTSD)

Legyen akár bántalmazott gyermek, kislánykorában szexuálisan molesztált nő vagy háborús veterán: életüket egyformán tönkre teheti a korábban elszenvedett trauma. A korábbi életszakaszban súlyos érzelmi és fizikai sérülést szenvedett áldozatok jellegzetesen hasonló viselkedési zavart mutatnak: a legkisebb vélt vagy valós fenyegetésre is a régi bántalom testi-lelki mintáit aktivizálják.

Bármilyen eredetű a terror, elszenvedője a közvetlen létezését érzi fenyegetve, a teljes fizikai megsemmisülés kapujában érzi magát. A szituáció rendszerint nem teszi lehetővé az áldozat kimenekülését a helyzetből, ezért a sérelem a tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzésével párosul. Ezekben a végletes élethelyzetekben a szervezet minden erejét és túlélési stratégiáját mozgósítja. Túl akar élni. A szimpatikus vegetatív idegrendszer a maximumra pörög (fight or flight!), az erekben tombol az adrenalin, az agy ősi limbikus területei pedig elsöprő erejű érzelmeket (düh, félelem) társítanak az eseményhez. Ezzel nemcsak örökre élesen bevésődik az emlék, hanem részben önálló életre is kel. Bármely életesemény, érzelem, vagy szituáció ami halványan emlékeztet a korábbi traumára: az egész áramkört működésbe hozhatja, és uralhatatlan testi-lelki folyamatokat indít.

A poszttraumás stressz áldozata a későbbiekben sem tud megszabadulni az emlék rettenetes utóhatásaitól. Ennek az a magyarázata, hogy az életet fenyegető események az agy mélyén lapuló ősi limbikus rendszer (amigdala és hipocampus) területén raktározódnak el. Ez az automatikus túlélő készülék azonnal beindul, amint az egykori traumához némileg hasonló inger éri. Az ősagy kevéssé tud differenciálni az életesemények között, válasza pedig automatikus és rendkívül gyors. Hamarabb elindítja a stresszre jellemző vészforgatókönyvet, minhogy a józan ítélőképesség (agykéreg) mérlegelni tudna.

Alkalmasint hiába szeretne ezért párjával szerelmeskedni a gyermekkorában szexuális zaklatásnak kitett nő. A szexualitás kontextusra a limbikus rendszer önkéntelenül elindítja a stresszválaszt, mely minden normális szexuális együttlétet meghiúsít. Szégyent, zavarodottságot, félelmet és dühöt fog érezni: szeretett kedvesével együtt lenni vágyik, de teste nem engedelmeskedik az intim közeledésre. Ugyanígy hiába tudja a háborús veterán, hogy a villamos jegyellenőr nem tör az életére: annak zaklatására mégis érthetetlen tomboló dühkitöréssel reagál. Ez a poszt-traumás stressz-beteg jellegzetessége. Apró, jelképes eseményre a korábbi traumát kísérő teljes önvédelmi arzenál beindulása. Még ha képes is átérezni a kapcsolatot a traumás múlt és a jelenkori szituáció között: a viharosan bekövetkező érzelmi-testi kataklizmát uralni képtelen.

A szindróma jellegzetes tünetei lehetnek a visszatérő emlékképek (flashback), rémálmok, szociális visszahúzódás, depresszió, szorongás, irracionális félelmek, váratlan dühkitörések, érzéketlenség, képtelenség az élet apró örömeinek élvezetére, zavaros gondolkodás, reménytelenség érzése. Mivel ezek a tünetek csak a korábban elszenvedett traumára adott pszichés válaszok, ezért például a depresszió kezelése sem lehet sikeres a háttérben húzódó ok feltárása nélkül. A trauma összetett, kognitív-érzelmi-vegetatív emlékmintázatából adódik, hogy a kognitív pszichoterápiák önmagukban miért nem igazán sikeresek a poszt-traumás stressz szindróma eseteiben. Mert a traumát kísérő érzelmi-vegetatív láncreakciót átírni alig képesek. A kognitív terápia segíthet megértetni a nővel: a benne lapuló kislány semmi rosszat nem tett, az őt zaklató mostohaapa viselkedése pedig szánalmas és alig megbocsátható. De ahhoz, hogy kedvesének közeledésére harmonikus érzelmekkel és normális szexualitással tudjon reagálni – nos, ahhoz sokkal mélyebb regiszterekben kell átírni a bevésődött emléket.

Hogyan segíthet a PTSD gyógyításában a neuroterápia?

A régi sérülés feldolgozásához az agyban addig a mélységig kell lejutni, ahol a trauma emléke, és a vele együtt bevésődő érzelmi-vegetatív-hormonális komponensek rögzültek. Itt van lehetőség arra, hogy a korábban rögzült, összetett idegi áramkört felébresszük és átalakítsuk. E mélységben a páciens biztonságos környezetben újraélheti és újraértékelheti az emléket és a hozzá csatolódó érzelmi-zsigeri vihart.

Az alfa-théta mély-állapotokba vezető neurofeedback tréning képes a pácienst e gyógyító mélységekig kalauzolni. Az agykéreg lecsendesítésével tudunk a mélyebb emlékekig hatolni. Az egyre lassuló alfa majd théta hullámokat jutalmazzuk a neurofeedback során. (A gyakorlás lehunyt szem mellett történik, a jutalom pedig kellemes természeti hang, vagy zene.) A gyakorló hamarosan a mély meditációra jellemző nyugodt, relaxált állapotba kerül, ahol egy meglepő világ várja. Színes álomképek, kora kisgyermekkori emlékek, szexuális fantáziák, traumás emléknyomok egyvelegéből kibontakozó tarka kaleidoszkópot lát, melyben először csak pillanatokra, majd egyre élénkebben felmerül a régi traumás emlék. Ezek a képek azonnal felkavarnák a hozzájuk csatlakozó érzelmi vihart, ez viszont elsöpörné a lassú alfa és théta hullámokat. Így a neurofeedback csak akkor jutalmazza a mély relaxációban felmerült képeket, ha a hozzájuk csatolt vészreakció nem indul be. A tréning során tehát a mélyen ellazult állapotban képes lesz a felbukkanó traumatizáló emléket a hozzá tartozó érzelmektől mentesen, egy tágasabb horizontba illeszkedve, új kontextusban megszemlélni és végigélni. A gyakorlat, és a hozzá kapcsolódó pszichés vezetés együtt alkalmas arra, hogy a régi bántó emlékeket annak pusztító érzelmi-vegetatív-hormonális kísérői nélkül tudja tovább hordozni az egykori áldozat. Az egykori gyilkos traumából csak egy semleges emlék marad.

A PTSD kezelése során a terápiás technikákat a páciensre szabott vizualizációs és relaxációs gyakorlatokkal, egyéni pszichoterápiával kell kiegészíteni. A társuló zavarok (droghasználat, alkohol függőség) és pszichés tünetek (szorongás, depresszió) figyelembevétele szintén egyéni kezelési tervet igényelnek. A munka során a kliens traumás élményt minden kísérő jelenségével együtt újraéli, újraértékeli és új mintákba formázza. A feldolgozást és sikeres terápiát követően az emléket már nem kísérik az életet béklyózó érzelmi és zsigeri reakciók. Az örök emlék nem tűnik. De már csak egy ártalmatlan, semleges történet marad a kísérő érzelmek és testi tünetek tombolása nélkül.