Neuroterápia és biofeedback...a modern agykontroll Békéscsabán.

Blue Orange Black

Bejelentkezés, további info:
(+36)(30) 60-58-58-9

Székrekedés és hasmenés.

chronic-constipationA székelési zavar az egyik leggyakoribb emésztőszervi panasz. (A témakör gasztoenterológiai vonatkozásairól bővebb információ itt.) Az elfogyasztott folyadék mennyiségén, táplálék minőségén túlmenően a széklet állagát elsősorban a vastagbél működése határozza meg. Ez a másfél méternyi csőrendszer kevésbé dolgozik a táplálék felszívásán, azonban aktív szerepet játszik a végtermék csomagolásában. Érzékeny egyensúlyi helyzetet tart a benne lakó több kilónyi bélbaktériummal, és a bőr mellett ez a második testrészünk, ahol milliárdnyi állandó társbérlő mellett kell a konfrontáció-konszolidáció folyamatos kiegyensúlyozásával kijelölnünk az egészséges én-határainkat. Nem meglepő ezért, hogy annyi lelki probléma képes bőrbetegség és vastagbél-panasz formájában megmutatkozni.

A bélfalat behálózó részben önálló, bonyolult ideghálózat működését közvetlenül irányítja, felülvezérli a vegetatív idegrendszer (közvetve pedig befolyásolja a hormonrendszer). Stressz hatására csaknem a teljes bélcsatorna működése megáll, a vastagbélben  azonban erőteljes izomműködés indul (ami vélhetően a támadáshoz vagy meneküléshez felesleges ballaszt kiürítését szolgálná). Ez a reflex önmagában is megmagyarázza, miért tapasztalhat többszörös, hasmenéses jellegű székletet zűrösebb időszakában minden stresszre érzékenyen reagáló ember.

constipationA székürítés nehezítettsége, vagy megritkulása, a székrekedés már kevésbé magyarázható közvetlenül a stressz hatásaival.  A vastagbél működését gátló és serkentő ideghatások eredőjeként a végbélbe normális esetben már szilárd, formált széklet kerül. Ennek "tervszerű" kiürítésében a vegetatív idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus oldalainak bonyolult, szabályozott összjátéka szükséges. Maga a kiürítés aktusa nyugalmas körülményeket, és a paraszimpatikus tónus fokozódását igényli, aminek hiányában a végbél zárókészüléke képtelen ellazulni a kiürítéshez szükséges mértékben. A végbélbe került széklet feszítése székelési ingert okoz, amitől a végbélnyílás záróizomzata automatikusan lazulni kezd (a folyamat neve: rektoanális inhibíciós reflex). E reflex akaratlagos legyőzését mindenki megtanulja kisgyermek korában, így képessé válunk a széklet visszatartására. A visszatartott székletből azonban további víz szívódik vissza, így egyre szilárdabb és nehezebben kiüríthető lesz. Gyermekkorban nem ritka egy fájdalmasabb székelés után a széklet szándékos visszatartása, amitől néhány nap alatt olyan mértékben besűrűsödik a felgyülemlett béltartalom, hogy segítség nélkül lehetetlenné válik a székletrög kiürítése. Az állapot rendezésérhez kézi segítség, glicerines végbékúp, és beöntés lehet szükséges. Ezt követően fontos a szándékos visszatartás megelőzése, és a történet ismétlődése esetén a háttérben álló (rendszerint családi gyökerű) konfliktus feltérképezése.

A székelési ingert normális esetben is naponta számos alkalommal elnyomjuk, és választott időpontban próbálunk megszabadulni a ballaszttól. Amikor azonban ürítésre szánja el magát valaki, igen gyakran képtelen rövid idő alatt előidézni a paraszimpatikus tónus olyan mértékű fokozását, ami elegendő az automatikus belső végbél-záróizom ellazulásához, így a kiürítés meghiúsul. Ha a dolgát végző türelme elfogy, a részlegesen ellazult záróizomzaton az erős hasprés segítségével szándékosan átpréseli a formált béltartalmat, akkor könnyedén előállhat a végbélrepedés, ami erős fájdalmat okoz, ez másnapra méginkább akadályozza az ellazulást, és kész is egy önmagát fenntartó ördögi kör.

Néha a részlegesen ellazult záróizomzaton némi székletet sikerül kiüríteni, de a végbélben visszamaradt béltartalom további feszítést okoz. A WC ismételt felkeresésével sem mindig sikerül megszabadulni a bélsártól, ekkor az elégtelen kiürülés érzését panaszolhatja az érintett.

A meghiúsult vagy nem komplett székelést követően visszamaradt bélsár természetesen tovább keményedik, és ezen a ponton rendkívül gyakran próbálják hashajtó elfogyasztásával megoldani a záróizom ellazításának nehézségét. Az elfogyasztott hashajtó a végbélben pangó bélsárra nem hat, felette azonban a normális bélműködést megzavarja. Ha sikerül is következő alkalommal nyomás alatt kilőni a fojtást, a vastagbél vízvisszaszívó és normális állagú székletet termelő munkáját a hashajtó megzavarja. A következő széklet hashajtó nélkül ismét keményebb állagú lesz, ennek kiürítése újfent nehézséget okoz, és ismét egy ördögi kört építettünk ki: hamarosan kialakul a betegben az a hiedelem, hogy hashajtó nélkül képtelen székletet üríteni. Ennek következménye az olyannyira gyakori visszaélés a hashajtókkal.

A krónikus székrekedés megoldására tehát nemcsak alkalmatlan a hashajtás, hanem ártalmas is! Az elegendő folyadékfogyasztás, egészséges rostdús értend mellett a háttérben húzódó stressz-folyamatok megértése és kezelése fogja rendezni a székrekedést is. Az életvitelbe épített rendszeres testmozgás, a relaxációs tréning bizonyosan segít. A paraszimpatikus aktivitás tervszerű, akaratlagos fokozására tanít a szívkoherencia-tréning. Minden biofeedback gyakorlás hozzájárul a vegetatív idegrendszer kiegyensúlyozásához - s ez természetesen a székrekedést éppen úgy megoldja, mint az esetleges stressz eredetű hasmenést.