Neuroterápia és biofeedback...a modern agykontroll Békéscsabán.

Blue Orange Black

Bejelentkezés, további info:
(+36)(30) 60-58-58-9

Gyulladásos bélbetegségek

A krónikus gyulladásos bélbetegségek (colitis ulcerosa és Crohn-betegség) klinikai jellegzetességeit a www.vastagbel.hu oldalakon fejtegetem. Alább a gyulladásos bélbetegségek és a stressz kapcsolatáról lesz szó.

ibdBár nehéz egy körülírt személyiségstruktúrához kötni e bélbetegségeket, minden gondozásukat végző szakember tudja: vannak olyan jól felismerhető karakter-jegyek, melyek rendkívül jellemzőek a colitises vagy Crohn-betegre. Közismert tapasztalás, hogy a betegség fellángolása, súlyossága valamint a környezeti stressz szorosan összefüggenek. (Levenstein 2000, 2004, Maunder 2008) Ismét hangsúlyozandó: a problémát nem maga a stressz jelenti, hanem ahogyan reagálunk arra. A stresszre adott válaszunk pedig a gyermekkorban megtanult és begyakorolt mintákon alapul. Fenti mozaik összeillesztésével a gyulladásos bélbetegségek pszichés hátteréről a következő kép körvonalazódik:

A születéskor meghatározott karakter (és genetika), illetve a gyermekkorban elszenvedett lelki sérülések nyomán kialakulhat olyan személyiség-szerkezet, ami káros problémakezelési viselkedést, és gyenge stressz-tűrést eredményez. A tartós stressz mindenkiben lepusztítja az immunrendszert, gyulladásos élettani folyamatokat indít el, és a genetikailag erre fogékonyabb emberekben a tartós gyulladás krónikus bélgyulladás formájában tombolhat.

A kora kisgyermekkori trauma rendszerint a 2-3 éves, beszédet megelőző (preverbális) fejlődési szakaszból származik, ezért nyelvi eszközökkel gyakorlatilag kifejezhetetlen, de a negatív érzelmi töltése miatt egyébként is hét lakat alatt őrzi a gazdája. Az emlékek tudatos felidézése nagyon fájdalmas lenne, ezért a tudattalanba szorultak, továbbá verbális-nyelvi kifejezésük is csaknem lehetetlen a korai életszakaszból származásuk miatt. A feldolgozatlan lelki trauma érzelmi mintái a mindennapos élethelyzetekben rendszeresen és naponta megismétlődnek, ezért az érintettek a mások által akadály nélkül leküzdött, hétköznapi érzelmi kihívásokat is elviselhetetlen stressz-ként élik meg.

A gyulladásos bélbetegek nem extrovertált színész típusok. Lehet, hogy titkon vágyják, de nehezen tudják elviselni a rivaldafényt, és nemigen kerülnek a party középpontjába. Halk szavú, szociálisan gyakran elszigetelt, magukba forduló, érzékeny lelki alkatú emberek számos szorongással és félelemmel. Problémát jelenthet számukra saját érzelmeik felismerése, azok kezelése és nyílt kifejezése. Az évtizedek során visszafojtott érzelmek, az el nem sírt könnyek, vagy éppen az elmaradt önérvényesítő megnyilatkozások hihetetlen mennyiségű düh és agresszió formájában lapulhatnak a mélyben. Szimbolikus értelmezésben nem véletlenül éppen a vastagbelek nyálkahártyáját változtatja belső csatatérré ez az agresszió.

Évtizedek óta intenzíven kutatják, miféle genetikai örökség teszi védtelenné a tápcsatorna nyálkahártyáját az  ott lakó bélbaktériumokkal szemben. Ma már csaknem 100 féle gént összefüggésbe hoznak a gyulladásos bélbetegséggel, ami megkérdőjelezi, hogy 1-1 génváltozatnak van-e egyáltalán érdemi jelentősége ebben az összetett kórképben. A jelek szerint a gyulladásos bélbetegség nem örökletes. A genetikai örökség pusztán arra hajlamosít, hogy az elszabadult gyulladásos folyamat éppen a bélfalban okozza a legnagyobb károkat. (Másféle génkészlet esetén például az ízületek válhatnak csatatérré, erről beszél a rheumatoid arthritis, sokízületi gyulladás.)

Stressz és gyulladás?

A stressz testszerte gyulladásos folyamatokat indít el. A jelek szerint a bélben tomboló gyulladás is a fejben kezdődik. A gyulladás alapvetően a károsodásra adott önvédelmi immunválasz része. Amikor azonban a stresszválasz napi rendszerességgel aktivizálódik, akkor a felfegyverkezett immunrendszer nem talál külső ellenséget, így jó eséllyel keres helyette belsőt: és máris készen áll az autoimmun betegség. A gyulladásos bélbetegség joggal tekinthető autoimmun betegségnek, hiszen az immunrendszer olyan bélfalon tanyázó baktériumok ellen indul támadásba, melyek szerves hozzátartozói az egészséges tápcsatornának.

Az IBD kezelésében nélkülözhetetlen a stressz-válasz kontrollja.

 A gyulladásos bélbetegségek gyógyításában a gyulladásgátló kezelés tüneti terápiának minősíthető, beleértve a napjainkban áttörésként beharangozott biológiai kezelést is. Természetesen súlyos tüneteket okozó, esetenként életveszélyes állapotig romló betegségekről lehet szó, ahol a korrekt tüneti kezelés életmentő lehet. A gyulladásgátló kezelések gyógyítani nem tudnak, de legalább olyannyira tünetmetessé tehetik e betegeket, hogy egyáltalán lehetőség nyílik a hosszabb kifutású, kevésbé kézzelfogható, de mélyebben gyökerező és tartós eredményt ígérő életmód terápiára.

A gyulladás tehát következmény, melynek hátterében lehetséges, hogy pszichés-érzelmi stresszre adott káros válasz lapul. A szervezet stressz-válaszainak tudatosítása, akaratlagos kontrollja kitűnően begyakorolható a biofeedback technikáival. A szívkoherencia tréning, a hőmérséklet- és bőrellenállás vagy izom biofeedback egyaránt szerepet kaphat a stressz-válasz tudatos test-kontrolljában. A relaxációs technikákkal kiegészített tréning során a gyakorló képessé válik a stressz által kiváltott testi reakcióinak észlelésére és befolyásolására.

A vázolt kép alapján a gyulladásos bélbetegségek gyógyításában alapvető szerepet kellene kapjon a pszichoterápia. Kevés tudományos igényű vizsgálat történt ennek igazolására, de az adatok egyértelműen alátámasztják a megközelítés segítő szerepét. (Keller 2004, Mawdsley 2008) Sajnos a pszichoterápia minősége és eredménye kevésbé objektivizálható, mint 3x500 mg Salazopyrin hatása. Mivel azonban egyre határozottabban látjuk, hogyan képesek pszichés tényezők súlyos gyulladást provokálni, súlyos hiba lenne kihagyni a képletből egy olyan gyulladásos betegség esetén, melyet bevallottan nem tudunk meggyógyítani.

Mivel a személyiségfejlődést rendszerint a kora gyermekkorban szerzett alapzavar gátolja, a kognitív viselkedésterápia racionális eszköztárával a mélyben lapuló probléma kevésbé megközelíthető. Hatékonyabbnak bizonyulnak a tudattalanhoz és érzelemvilághoz indirekt úton közelítő szimbolikus imaginációs terápiák, a módosult tudatállapottal dolgozó hipnózis, vagy éppen a pszichodráma. A pszichoterápiának ezen korszerű módozatai képesek felszínre hozni a mélyben lapuló traumát, aminek átdolgozása utat nyit a személyiségfejlődésnek, növeli az érzelmi intelligenciát, és elveszi a pszichés stressz táptalaját.