Neuroterápia és biofeedback...a modern agykontroll Békéscsabán.

Blue Orange Black

Bejelentkezés, további info:
(+36)(30) 60-58-58-9

Én és a pszichoterápia.

"Mi az (ericksoni) pszichoterápia lényege?

Hajlandóság arra, hogy minden kliensbe beleszeress."

(Stephen Gilligan)

psychotherapy

A pszichoterápia napjainkban kellemetlen kicsengésű szó. A pszichológus az a szakember, aki akkor kerül látótérbe, amikor az orvos már tehetetlen a beteg panaszaival. Amíg létezik gyógyszer, vagy beavatkozás, mely csökkenteni képes a beteg panaszait, addig ritkán kerül szóba a gyógyító beszélgetés lehetősége. Amikor az orvos tehetetlenül széttárja kezeit: idegi alapon beteg a beteg - akkor jöhet a pszichiáter vagy pszichológus. A pszichiáter szintén orvos, kijárta a biomechanikus orvoslás iskoláját, így képzettségének megfelelően hajlamos elsősorban gyógyszerrel orvosolni pszichés problémákat. (Az anxiolitikus és antidepresszáns gyógyszerek ma a betegségipar slágertermékei.) A pszichiáter mindazonáltal gyakran pszichoterapeuta is, és amennyiben aktívan gyakorolja e tudását, tiszteletet érdemel.

Az orvossal ellentétben a pszichológus bölcsészettudományi karon képződik, és bár tanult anatómiát és élettant, beállítottsága valamint emberképe rendszerint magába foglal valami olyasmit, amit az orvostudomány néhány emberöltővel ezelőtt kifelejtett az egyenletből. Az emberlét szellemi és lelki dimenzióit. Gyógyulás és egészség elképzelhetetlen, ha figyelmen kívül hagyjuk a betegségek törvényszerű lelki vetületét, és az akadémikus orvoslás ezt sajnálatos módon elfelejtette. Hiedelmem szerint azonban minden gyógyulás elsősorban lelki aktus, mely természetes módon leképeződik a test gyógyulásában. A neuroterápia során megcélzott agyműködés csak a mérhető, megfigyelhető testi megjelenése egy hozzá tartozó pszichének, és a neuroterápia során megváltozott agyműködés nem más, mint a mögötte lapuló lelki átalakulás testi kivetülése. A neuroterápia tehát éppen úgy indirekt pszichoterápiát jelent, mint bármely más testi működést befolyásoló, hatékony gyógymód. Az orvoslás a testet célozza, a neuroterápia az agyműködést, a pszichológus pedig közvetlenül a mögöttük lapuló pszichét. Utóbbi tehát mindig jó választás, ha a biomechanikus orvoslás csődöt mondott, mert közvetlenül a problémák forrását igyekszik megcélozni.

A pszichoterápia több, mint gyógyító beszélgetés. Verbális, és nem verbális eszköztár céltudatos alkalmazását jelenti annak érdekében, hogy a beteg meghaladhasson egy elakadást valahol a pszichés fejlődési útvonalán. A pszichoterápia azért gyógyít, mert az egyik fél (a terapeuta) jó esetben már túl van a beteg problémáján, és képes arra vezetni a beteget, ahol ő is meghaladhatja panaszait. A terapeuta természetesen nem kell gyógyult klausztrofóbiás legyen ahhoz, hogy segíteni tudjon. De tudnia kell, mi történik kliensében, amikor a liftajtó rácsukódik. Tudnia kell tiszta fejjel megfogni kliense kezét, és kivezetni a félelem labirintusából, mikor szorongása a tetőfokára hág.

A pszichoterápia hatékonyságában nem a terápiás módszer a kritikus tényező. A terapeuta személyisége a gyógyulás kulcsa. A psziché gyógyítása nem racionális aktus. Hiába ismeri a terapeuta pszichoanalízistől kognitív viselkedés-terápiáig az összes terápiás modellt és emberképet, ha nem ismeri az embert magát. E tudáshoz pedig csak az önismeret vezethet, ezért az önművelés minden terapeuta elsődleges és legfontosabb feladata. Az önismeret nem függ lexikális vagy technikai tudástól, és a történelem legnagyobb gyógyítói talán nem is tudták, miben rejlik varázslatos erejük. Asklepeius, Jézus, Paracelsus vagy a törzsi sámán csak mediátora, közvetítője volt annak az erőnek, ami a rituális gyógyulást hozta. A gyógyulás misztériuma ma sem nélkülözi a misztériumot, amikor a tudományos világképet emeltük a vallás trónjára. A tudás és önképzés természetesen elengedhetetlen, de a legjobban felkészült gyógyító ma is ösztönös, tudattalan, intuitív megnyilvánulásaival segíti a terápiás változást.

A kliens és gyógyítója között kell legyen egy láthatatlan köldökzsinór, ami összefűzi, összehangolja őket és lehetőséget teremt a (közös) fejlődésre. A pszichoterápiás viszony tehát kölcsönös kapcsolódás minimum két ember között annak érdekében, hogy a segítő megteremtse a feltételeket a kliens számára egy addig megoldhatatlannak látszó probléma átfejlődésére.

Én és a pszichoterápia.

A pszichoterápiás képesség tehát nem a végzettséghez kötődik. (Kedves barátom egy napig csak sírt, mikor a Dalai Láma közelségébe került. Szavak nélkül is terápia zajlott, és lelki társam gyógyult - annak ellenére, hogy Tendzin Gyaco akadémikus szempontból tanulatlan...)

Saját magam (Szűcs Zoltán) sem vagyok még képzett pszichoterapeuta, bár Daubner Béla vállaira állva talán egyszer lesz integratív hipnoterapeuta képesítésem. 16 éve betegekkel foglalkozó orvos vagyok, akit időnként több is érdekel, mint a vakbélgyulladás vagy végbélrák. Hézagos önismeretem útján lassú tyúklépésekkel haladok, és próbálom kitapogatni saját szűkös korlátaimat. Anatómia, élettan, neurológia, pszichológia, filozófia és ki tudja mi minden kering a fejemben akkor, mikor segítő szándékkal foglalkozom valakivel. Saját fejlődésemet leginkább a jóga pszichológia keretei között tudom elképzelni, és valahol Patch Adams, Gandhi, a Dalai Láma és Milton H. Erickson nyomdokain szeretnék lépkedni. Sajnos közeli ismerőseim szerint rossz napjaimon leginkább Dr. House karaktervonásait tükrözöm. De tudom, hogy jó napjaimon segíteni tudok a hozzám fordulón. Van ember, aki a közelemben tudja kisírni magát, "irányított beszélgetéseinkből" megtud magáról valami fontosat, így könnyebben boldogul életének problémáival. És erről szól a pszichoterápia.