Neuroterápia és biofeedback...a modern agykontroll Békéscsabán.

Blue Orange Black

Bejelentkezés, további info:
(+36)(30) 60-58-58-9

A szívműködés változékonysága - a pulzustartomány.

A depressziós szívbetegek korán meghalnak. A szívműködés változékonyságának csökkenése a szívhalál előjele. Növelésével ellenben drámaian nő a szívbeteg túlélési esélye, javul a depresszió, és varázslatosan gyógyul a stressz-betegség. Ezt a folyamatot segíti a szívkoherencia tréning. Hogyan? Ehhez tudnunk kell, mit jelent a szívműködés változékonysága.

A népszerű hiedelemmel ellentétben az egészséges szívműködés soha nem teljesen ritmusos. A környezetből érkező ingerek áradatára a szív folyamatos, és csaknem azonnali frekvencia-változásokkal reagál, így minden pillanatban újrahangolja a szervezetet, és alkalmassá teszi arra, hogy a túlélés érdekében megküzdjön a kihívásokkal. A szív minden pillanatban reagál a légzés, keringés aktuális viszonyaira és a hormonális-idegi impulzusokra. Belégzés idején a szív kissé felgyorsul (frekvenciája nő), kilégzés alatt a ritmusa lassul. (A jelenség orvosi neve légzési sinus arrithmia.) A szívünk hasonlóképpen folyamatosan reagál az idegrendszer rezdüléseire, és a hormonrendszer hullámveréseire. Az egészséges szív tehát folyamatosan reagál a környezet elvárásaira. A szívfrekvencia változékonysága, variabilitása (heart rate variability) helyett a továbbiakban - némi pongyolasággal - a pulzustartomány kifejezést használom. pontosan tükrözi az egészséges szív válaszkészségét, és az ember általános rugalmasságát, egészségi állapotát.

Mit jelent a pulzustartomány?

A szívműködés az aktuális kívánalmaknak megfelelően minden pillanatban lassul vagy gyorsul annak megfelelően, hogy mennyi vért szükséges körbekergetnie az érrendszerben. Számos élettani folyamat szabályozza a működését, de a közvetlen vezérlést a vegetatív idegrendszer végzi. A szimpatikus idegi ingerek gyorsítják, a paraszimpatikus beidegzés (a bolygóideg közvetítésével) lassítja a szív munkáját. A variabilitás, változékonyság megmutatja, hogy mennyire képes a szív követni a szervezet keringési szükségleteit. Minél nagyobb a variabilitás, annál nagyobb a szív rugalmassága, pillanatnyi alkalmazkodó képessége. A percről percre, lélegzetről lélegzetre, belégzésről kilégzésre adott szívritmus változás hűen leképezi a szív készenléti állapotát és egészséges válaszreakcióját a folyamatosan változó élethelyzetekre. A pillanatonként változó légzési minta éppúgy befolyásolja, mint a zsigeri idegrendszerből szüntelenül érkező impulzusok, vagy a stresszt kísérő hormonális ingadozások. A szív válaszkészsége a teljes ember mentális-, érzelmi-, hormonális-, idegi egyensúlyát és az életkihívásokra adott reakcióképességét megmutatja. A nagyobb pulzustartomány (szívfrekvencia variabilitás) tehát az egészség komplex mérőszáma.

Hogyan mérhető a pulzustartomány?

Ha az egymást követő szívütések között eltelt időt (inter-beat interval) pontosan megmérjük, ebből egy percre kivetített szívfrekvencia számolható. Ha ezt egy szoftver minden egymást követő szívverés esetén villámgyorsan elvégzi, és a kapott pillanatnyi frekvenciákat az idő függvényében ábrázoljuk, valami ilyesféle grafikont kaphatunk:hr tachogram

Ebből a kaotikus görbéből mindössze annyit láthatunk, hogy a szív folyamatosan próbálja követni a külső ingereket, pillanatnyi frekvenciája állandóan igazodik. A reakcióképesség, azaz a szívfrekvencia változékonyságának leírására statisztikai mérőszámokat alkalmaznak, mint pl. az átlagos pulzustól való standard deviáció, vagy variabilitás. Bármilyen mérőszámot is használjunk, a pulzustartomány csökkenése a krónikus stressz miatt túlhajszolt szívet jelzi. A rugalmatlan, működési tartalékait kimerített szív pedig garancia a közelgő szívhalálra.

Depresszió, szívhalál és pulzustartomány.

Közel 20 éve tudjuk (Fraser-Smith 1995), hogy ha egy szívinfarktuson átesett beteg depressziós, akkor háromszoros eséllyel fenyegeti a szívhalál. A szívgyógyászok megfigyelése szerint a pulzustartomány beszűkülése komoly előjele a közelgő szívkatasztrófának. (Stein 2008) Mi a kapocs a depresszió, szívbetegség és csökkent pulzustartomány között? A szívfrekvencia változékonysága a vegetatív idegrendszer reakcióképességét, működési állapotát tükrözi. A depressziós beteg a tartósan kielégítetlen lelki szükségletei miatt krónikus stresszhelyzetben él. A vegetatív idegrendszer reakcióképessége csökkent - hiszen már eleve tartósan túlműködik! A krónikus stressz tartós szimpatikus aktivitását a paraszimpatikus idegrendszer túlműködése igyekszik kompenzálni - átmeneti sikerrel. A tartós stressz és szívbetegség tehát együtt jár, és ennek kitűnő előjelzője a pulzustartomány beszűkülése. Profán egyszerűsítéssel: a szívet hajszoló szimpatikus beidegzés és azt fékező paraszimpatikus rendszer kétfelől tartja kordában a szívet. Tartós túlhajszolásuk olyan, mintha autónkon egyszerre taposnánk a gázt és a fékpedált. Természetesen a motor hamarosan túlmelegszik és lerobban, miként a túlterhelt szív is idővel feladja a küzdelmet.

A jó hír: a szív rugalmassága tréninggel erősíthető!

A fenti élettani összefüggések ismeretében nem meglepő, hogy az említett tényezők egymást szorosan befolyásolják. A pszichoterápiával korrigált depresszióban nő a variabilitás (Carney 2000), és csökken a szívhalálozás kockázata. A szívbetegek túlélése javul pszichoterápiára (Linden 2007). A fizikai tréning szélesíti a pulzustartományt a szívbetegekben (Albinet 2010). Témánk szempontjából a legfontosabb tudományos tény azonban: a biofeedback tréning javítja a szív rugalmasságát, ezzel befolyásolja a depressziót, szívbetegséget és általánosságban minden stressz-betegséget (Karavidas 2008, Lehrer et Vaschillo 2008, Wheat 2010). A pulzustartomány növelésére a szívkoherencia tréninget használjuk, melynek megértéséhez még egy fogalmat kell megismernünk, ez pedig a szívkoherencia állapota.